rnd_left_01.png
Főoldal

A 16. Karmapa elképzelése a Dharma nyugati fejlődéséről

Karmapa egy nagy Bodhiszattva, aki a történelem folyamán ugyanúgy fejlõdött, mint Buddha. Kezdetben mindennapi lény volt, aki el akarta érni a megvilágosodást. Gyakorolt, fejlõdött, s a Bodhiszattvák módján cselekedett. "Úgy cselekedni, mint egy Bodhiszattva" - ez az, amit mi is próbálunk. Elõször letesszük a Bodhiszattva-fogadalmat, kifejlesztjük a megvilágosodás-tudatot (bodhicsitta). Erõfeszítéseket teszünk azért, hogy helyesen cselekedjünk, és hogy a lényeket minden lehetséges módon segítsük.

Karmapa sok ezer évvel ezelõtt határozott úgy, hogy Bodhiszattvává válik. Miután kifejlesztette a megvilágosodás-tudatot, hosszú-hosszú idõn keresztül született újjá közönséges, ill. különleges formákban, az alsó létbirodalmak lakójaként, mint bodhiszattva vagy mint tanító azért, hogy segítsen az érzõ lényeken.

Karmapa elõzõ életeiben számtalan különbözõ formában, számtalan különbözõ név alatt jelent meg. Hihetetlenül hosszú idõn keresztül megtartotta Bodhiszattva formáját azért, hogy a lényeken segíthessen.

A magasszintû Bodhiszattvák meditáció közben sok dolgot látnak tisztán a tudatukban, például azt, hogy miként alakul a jövõbeli tevékenységük. A Dharmában a tevékenység mindig azt jelenti, hogy minden lényt segítünk. Egyszer Karmapa a Meru hegyen meditált tízmillió esztendeig. A többi Bodhiszattva felismerte, hogy milyen különleges segítsége lehet õ a lényeknek, és a Karmapa nevet adták neki, ami azt jelenti: minden Buddha aktivitása. Ekkor százezer Dakini jelent meg elõtte, akik egy különleges ajándékot nyújtottak át a gyõzelem jelképe gyanánt, mely a saját hajukból készített korona volt. E korona nem anyagi, és a Karmapa idõtlenségét fejezi ki.

A jövõben a hatodik Buddha folytatja Karmapa tevékenységét. Sakjamuni volt a negyedik történelmi Buddha, s a következõ Maitréja lesz. A hatodik Buddha neve Szinge, azaz Oroszlán lesz, Karmapa ezen a néven jelenik majd meg, ugyanúgy tanít majd, mint Sakjamuni, és megtartja Bodhiszattva formáját.

Mikor Sakjamuni Buddha megvilágosodása után tanítani kezdett, tanítványai közül sok ezren érték el a megvilágosodást igen rövid idõ alatt. Ugyanezt állítják a tanítások Karmapáról is mint a hatodik Buddháról. Azok, akik elszalasztva a kedvezõ alkalmakat, nem érik el addig a megvilágosodást, reménykedhetnek abban, hogy az õ fõ tanítványai között fognak megszületni. Ez volt Karmapa legerõsebb kívánsága. Ily módon aktivitása minden idõben megnyilvánul, és nem csak ebben a világban, hanem számos egyéb formában is.

A buddhizmus a VII. században érkezett Tibetbe és lassan fejlõdött. Karmapa elsõ formája a XII. században jelent meg itt mint az elsõ történelmi Karmapa. Tudunk arról is, hogy korábban Indiában jógiként, sziddhaként, vagy tanítóként élt tartalmas életeket. Néhányat indiai újraszületései közül név szerint ismerünk, ilyen például Szaraha, míg mások ismeretlenek számunkra.

Mielõtt Karmapa megjelent volna Tibetben sok tibeti ment Indiába a buddhista gyakorlatot elsajátítani, és tért vissza a tanításokkal. Mindenki ismeri Marpát, a fordítót. A legerõsebb személyiségek egyike volt. Minden tanítást lefordított tibetire azok közül, amit õ maga is gyakorolt és megvalósított. Marpa sokszor került kapcsolatba a Karmapa-aktivitással Indiában, például Szarahával. Szaraha volt a Mahamudra vonal legfontosabb vonaltartója. Az õ átadási vonalában számos Mahaszidhát találunk - többek között Tilopát - aki mindazokat a jógákat továbbadta, melyek lehetõvé teszik a megvalósítás gyors elérését. Ezeket a gyakorlatokat Naropa Hat Jógájának nevezzük, de ezeket már Tilopa, Szaraha és Savaripa is tanította. Marpa megkapta minden sziddha átadását.

Tibetbe visszatérve legfõbb tanítványának, Milarépának adta tovább a tanításokat. Milarépa legfõbb tanítványa pedig Gampopa volt - õ lett a következõ vonaltartó. Gampopa "visszaadta" az átadást Karmapának, aki most mindenki számára nyilvánvalóan az elsõ Karmapaként jelent meg. Karmapa újra és újra inkarnálódott Tibetben, így biztosítva a tanítások frissességét. Az ok, amiért Tibetben született újra, magától értetõdõ. Akkoriban a buddhizmus Indiában a felmerült akadályok miatt darabjaira hullott, miközben Tibetben biztosan terjedt. A korábban Indiában élõ összes Bodhiszattva lassan Tibetben született újjá. Shamarpa, Szitu Rinpocse, Dzsamgon Kongtrul Rinpocse, Gyalcab Rinpocse és Pavo Rinpocse korábbi inkarnációikban Indiában éltek. A Szarahát és Tilopát körülvevõ tanítványok, és mindazok akik Naropával voltak kapcsolatban, Tibetben születtek újjá. A tibetiek új neveket adtak nekik, de a Bodhiszattvák gyökerei Indiába nyúlnak vissza. Tibetben születtek újjá, ahol többen érdeklõdtek a gyakorlás iránt, és ott adták tovább a tanításokat. Az emberek pedig gyakoroltak és elérték a megszabadulást.

Mivel Tibetben nehézségek merültek fel - itt fõként a kommunista Kína általi rombolásra gondolunk - a 16. Karmapa megkérte magas szintû lámáit, így Trungpa Rinpocsét és Kalu Rinpocsét, hogy menjenek nyugati országokba tanítani, és ott segítsék az embereket. Most már létrejött az alap, és így tovább lehet adni az átadást. A nyugatiak fejlõdhetnek és végül elérhetik a megvilágosodást.

Sosem tudhatjuk, hogy a megvilágosodással való kapcsolatunk új vagy régi. Sokan valószínûleg kapcsolatban álltak a Dharmával, de még nem érték el a teljes megszabadulást. Ezeknek az embereknek igen erõs vágyaik vannak e cél megvalósítása érdekében. Karmánk mindig egy bizonyos irányt szab nekünk - ebben az esetben ez az irány az lesz, hogy bizonyos helyeken újra találkozunk és folytatjuk a múltból hozott szokásainkat.

Ha lehetõségünk van a kapcsolat megteremtésére, használjuk ki az idõt és válasszuk a megfelelõ utat. Ha nem így teszünk, akkor késlekedünk, és a feltételek megváltozhatnak. A megfelelõ út itt a Bodhiszattva-fogadalmat jelenti. Utunkat a szorgalom és a lustaság váltakozása jellemzi. Karmikus kapcsolatunkat sosem veszítjük el, de ha nem fejlõdünk, soha nem érjük el a teljes megszabadulást. A Bodhiszattvák fogadalma és áldása sosem tûnik el. A hibák, melyek a szamszárához kötnek, mindig lefelé húznak bennünket, ha nem teszünk erõfeszítést az elkerülésükre. A hibák újabb késedelemhez vezetnek, így újra belekerülünk a körfogásba egy idõre, aztán ismét találkozunk.

Ez most nagyon fontos idõszak a számunkra, mert ugyanazon az úton haladhatunk, mint a Bodhiszattvák. Megvan a lehetõségünk, és az alkalom is kedvezõ arra, hogy elérjük a megvilágosodást. A probléma jelen körülményeinkben, a létforgatag jelenlegi feltételeiben, saját érzelmi feltételeinkben lehet. Ezek miatt számtalan oka lehet elszalasztani ezt a lehetõséget. Mivel tudatunk gyakran változik, idõnként nagyon érdekel minket a Dharma gyakorlása, és ez jó. Máskor olyan körülményeket tapasztalunk, melyek hatására elveszítjük az érdeklõdésünket. Ez nem az alap-karma, hanem a körülményekbõl származó karma, ekkor az egyén messzire sodródhat. Aztán visszatér és gyakorol egy keveset. Sok kedvezõ alkalmat elveszítünk, mivel egyikünk se gyakorolja tökéletesen az utat. Az ember önbizalma néha erõs, máskor gyenge. Néha csak a külsõ feltételeket látjuk: "Ezt meg tudom tenni, azt nem." Mindenki számtalan változáson megy keresztül, és ez így természetes.

Van néhány dolog, amiben tudatosnak kell lennünk. Ilyen például a Hat Paramita ösvénye, amely kimondottan a szorgalomról, a türelemrõl és a gyakorlásról szól. Ha mélyre hatolunk, a külsõ körülmények nem fognak befolyásolni bennünket. Ez nagyon fontos. Gyakoroljunk, és fejlesszük ki a megvilágosodás-tudatot. Kezdetben nem tudunk jelentõs jótetteket véghezvinni, de tudnunk kell, hogy még az apró jó gondolatok is a lények hasznára lehetnek. Ahogy gyakorlásunk lépésrõl lépésre erõsödik, úgy tudjuk tudatunk természetét egyre inkább megvalósítani. Ez ugyanúgy történik, ahogy a bodhiszattvákkal történt a múltban.

Most Karmapa azon elképzeléseirõl fogunk beszélni, melyek a Dharma nyugati fejlõdésével kapcsolatosak. Õszentsége elõször 1974-ben látogatott el Nyugatra. Látta, hogy képes segíteni a lényeknek, Amerikában csakúgy, mint Európában, és kiválasztott olyan területeket, melyeknek a Karmapa Helye nevet adta. Ezek nem jelentenek szükségszerûen egy épületet, hanem olyan helyrõl van szó, ahol az átadás végbemegy. Az átadásokat nem csupán néhány élethosszra szánta. Ez pontosan ugyanazon a módon történik, ahogy Tibetben. Elõször néhány ember megteremti a lehetõségét annak, hogy a tanítások a nyugati nyelvekre és kultúrába átkerüljenek. Ezután lépésrõl lépésre a Bodhiszattvák ezeken a helyeken születnek újjá. Így történik ez Ázsiában, Európában és Amerikában, ahol nagy lehetõség mutatkozik a Dharma fejlõdésére, mint ahogy Tibetben is annak idején. Bár Õszentsége nem mondta meg világosan, hogy itt vagy ott fog újjászületni, de amikor azt a nevet adja, hogy Karmapa Helye, akkor lassanként a tanítványai megszületnek ezeken a helyeken és keményen dolgoznak, hogy mindenki számára megteremtsék a szükséges lehetõséget.

Õszentsége Európát és Amerikát illetõ választása nagyon fontos volt. Nem kell erõltetni a fejlõdést, hanem hagyni kell, hogy a dolgok természetesen történjenek. Itt fogunk dolgozni, nem egy élettartamig, hanem talán századokon át, ahogy az történt hajdanán Tibetben.

Karmapa nem akar mindenkit buddhistává alakítani, sem mindent átvállalni. Pusztán szeretné felajánlani a lehetõséget olyan helyek által, mint ez itt. Hagyja, hogy az emberek saját maguk döntsenek és folytassák gyakorlataikat kívánságaiknak megfelelõen. Nem erõlteti senkire rá, hogy lámává váljon. Ellenkezõleg: az emberek saját sokszínû képességeikkel járulhatnak hozzá a Dharma fejlõdéséhez. Azoknak, akiknek kapcsolatuk van a Karmapával, valójában nagyon különbözõek, mégis egymást segítve dolgoznak.

Minden az emberek karmájának és vágyainak megfelelõen történik. A karma itt nem jelent jót vagy rosszat, csupán a korábbi cselekedetekre utal. Sokaknak van kapcsolatuk a Dharmával, de õk hétköznapi emberek, akik újra és újra megszületnek a szamszárában karmájuk és tudatlanságuk eredményeképpen.

Sokaknak nagyon erõs vágyaik vannak, és úgy döntenek, hogy kifejlesztik a megvilágosodás-tudatot. Ezért õk Bodhiszattvák, nem magas, hanem mindennapi szinten. Visszatérnek Bodhiszattva vágyaik miatt. Nagyon aktív életet élnek és képesek sokaknak segíteni. Néhányan közülük magas megvalósítási fokon állnak, de Bodhiszattvának lenni nem jelent szükségszerûen magas megvalósítási szintet. Sok különbözõ szint létezik. Vannak, akik mindennapi formában térnek vissza, bár magas megvalósítási fokon állnak. Mindez attól függ, hogy hol kell segíteniük. Ily módon minden lehetséges. Minden Bodhiszattva kívánságainak megfelelõen kerül bele a létforgatagba és próbál segíteni a lényeken. Ezért mindenkinek el kell fogadni minden más buddhista irányzatot - mindegyik jó.

A Dharma Nyugatra történõ átadásával régi érzések és kapcsolatok újulnak fel. Ez nem csupán az emberek véletlenszerûen "összecsapódott" csoportja, akik egy hagyomány fenntartására gyûltek össze. A találkozás hajdani karmájuk eredménye. Akik most születnek újjá, képesek folytatni a fejlõdésüket különös tekintettel a múltban kapott tanításokra. Az ilyen folyamatosság a szellemi fejlõdésben sokkal magasabb minõséget eredményez, mint egy új kapcsolat. Õszentsége ugyanazon a módon akart formálni minket, ahogy a Karma Kagyü név sugallja: a Karma minden Buddha aktivitását, a Gyü pedig az átadást jelenti. A Kagyü az átadás a múltból napjainkig. Karmapa ezt az utat kívánta folytatni, összekapcsolva azokat az embereket, akiket korábbi életeikben kapcsolat fûzött össze.

A 16. Karmapa azt mondta Olének és Hannah-nak, hogy ne menjenek elvonulásra - ugyanis ezt akarták tenni Kalu Rinpocse vezetésével a franciaországi Plaige-ben. Ehelyett arra kérte õket, hogy energiájukat Észak-Európában és Amerikában használják: komoly erõvel segítsék az emberek fejlõdését és együtt kövessék az utat. Ez azt jelenti, hogy szilárd alap létrehozására kérte õket, és a mindenkiért való közös tevékenységre. Ez az oka annak, hogy Láma Ole annyira hangsúlyozza a központok közötti együttmûködést.

Fejlõdésünkben van néhány fontos lépés. Elsõ a személyes elkötelezettség a buddhista gyakorlás felé, a második a megvilágosodás-tudat kifejlesztése - ami a legfontosabb számunkra. Így megvan a lehetõségünk megkapni az átadást egyéni képességeinknek megfelelõen. Amikor az egyén képes megkapni az átadást, az mások hasznára is válik. Ezért nagyon fontos tanulmányozni a buddhista tanításokat. Sokat tanulunk és az országunk nyelvére fordítjuk le a Tibetben használt tanításokat, ezzel egyidõben saját gyakorlatainkat is végezzük.

Például ha a Karmapa Guru Jógát végezzük, akkor a Guru Jógán keresztül minden funkciónkban, minden gyakorlatban, mindenben, amit teszünk, elválaszthatatlanok vagyunk Karmapa áldásától és saját tudatunk természetétõl, ami azonos Buddha tudatával. Karmapával együtt lenni annyit tesz, hogy megkapjuk áldását és minden tulajdonságát. Mikor ezt gyakoroljuk, és minden tevékenységünket ezzel ötvözzük, természetes módon kapunk hatalmas segítséget és áldást Karmapától.

Mindig, mikor tapasztalat formálódik gyakorlásunkból, képesek vagyunk mélyebbre hatolni. Kezdetben ez nemigen lehetséges, mivel minden tanítás képességeinkkel van összhangban. Amikor az ember tanul, gyakorol és alkalmaz, megjelenik egy tapasztalat, mely mélyebb megértést hoz. Általában az összes tanítás ilyen, kezdetben nem tudjuk részleteiben megérteni, nem vagyunk képesek mélyebbre hatolni. Gyakorlás híján nem fejlõdünk. Elõször meg kell ismerni, meg kell érteni és gyakorolni kell a tanításokat. Az egyén a mélyebb megértést a gyakorlás eredményeképp éri el, és ily módon fejlõdik az úton. Ugyanezt az utat követte Marpa és más fordítók is Tibetben. Egyre jobban és jobban fejlesztették magukat, míg végül teljesen megvalósították a tanításokat. Ily módon képesek voltak mindent átültetni tibetire, pedig India és Tibet nagyon különbözõek, mind a kultúra, az eszmék, mind a tudás tekintetében. Buddha a tanításait indiai módon, indiai nyelven adta. Ezért a tibetiek Indiába mentek mindent megtanulni, hogy tibetire fordíthassák a tanításokat. Karmapa kívánsága az volt, hogy ugyanilyen módon hozzuk át Nyugatra a tanításokat.

A nyugati buddhisták mindent átültetnek majd a nyugati kultúrába. Az emberek gyakorolni, tanulni, fordítani fognak, és mélyebb megértésre tesznek szert. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kívánságok hatására néhány nyugati Marpához hasonló fordítóvá válik, így az átadás hiteles módon mehet végbe. Karmapa Õszentségének alapvetõ elképzelése szerint az összes tanítást nyugati nyelvre, kultúrába kell átültetni. Ez hatalmas segítséget fog jelenteni, ahogy Tibetben is annak bizonyult.

Láma Dzsigme Rinpocse:

(Hamburg, 1989.)

NyomtatásE-mail