side_pics.png
Főoldal

Interjú a 17. Karmapával, Trinli Táje Dordzséval

BuddhizmusMa: Igazi öröm elbeszélgetni veled az elsõ Egyesült Államokban tett látogatásod alkalmával.

Mit gondolsz Amerikáról és az amerikaiakról?

Karmapa: Amerikában minden olyan hatalmas… Nagy utak, nagy autók, sõt, nagy emberek (nevet). Általában elmondhatjuk, hogy az emberek nyitottak, ami nagyon fontos a buddhizmus szempontjából.

Már nagyon kis koromtól - amikor még Tibetben voltam - utazni akartam. Az a lehetõség, hogy különbözõ helyeket lássak, nagyon vonzott. Amikor Európában és más helyeken jártam, mindig sokat tanultam - ugyanez történik itt is. Bár már két hónapja egy helyen tartózkodom, még mindig tanulok újat. Mindent egybevetve, nagy tapasztalat számomra.

Mik a buddhizmus alapvetõ ismérvei?

Karmapa: A buddhizmus nem vallás vagy filozófia. A buddhizmust az teszi különlegessé - és különbözteti meg más vallásoktól -, hogy nem más, mint egy módszer, mely lehetõvé teszi, hogy kapcsolatba kerüljünk valódi lényegiségünkkel. A buddhista módszereket használva megismerhetjük mindennek a természetét. Fogalmazhatunk úgy is, megismerjük a tudat természetét, mivel a tudat hozza létre ezt az egész szamszárikus világot. Ennek folytán a tudat rendkívül fontos - egyszerûbben persze mondhatjuk azt, hogy "minden természetét". Mindennek, amit látunk, amit érzünk, amit létrehozunk - a buddhizmus megmutatja, milyen a dolgok természete.

A buddhizmus pusztán egy módszer. Nem azon alapul, amit valaki valamikor mondott és nem hiten, hanem tényeken alapul. A módszer alkalmazása során, ahogy próbálunk közelebb jutni az igazsághoz, nem csak a dharmát használjuk, hanem más forrásokat is - azt a sokrétû tudást, amit e világról szerezhetünk, anélkül, hogy kötõdnénk hozzá.

Mi a bodhicsitta (megvilágosodott hozzáállás) szerepe ebben?

Karmapa: Számunkra, Karma Kagyü gyakorlóknak, akik a Mahajánát és Vadzsrajánát követjük, a bodhicsitta rendkívül fontos. A bodhicsitta mindent átalakít. Bármit is tegyünk - bár még mindig magunkra gondolva tesszük -, azzal a szándékkal kell tennünk, hogy mások javára legyünk vele. Ez alapvetõ a Vadzsrajána buddhizmus szempontjából.

A Mahajána és a Vadzsrajána egyaránt alkalmazza a bodhicsittát.

A Mahajána általánosabb és világosabb, ezzel együtt viszont elõírásszerû instrukciókat tartalmaz. A Vadzsrajána közvetlenebb módszereket használ, ezért kockázatosabb és csábítóbb. Egyenesen a végsõ szintre megyünk, és onnan megpróbálunk visszanézni, és megállapítani, hogyan jutottunk oda.

A Hinajána és a Mahajána iskolák elõször elültetnek egy magot, majd locsolják, több földet adnak neki, végül megkapják a gyümölcsöt - így nagyon szisztematikus megközelítést alkalmaznak. A Vadzsrajánában megpróbáljuk a magot a gyümölccsel kombinálni. Megpróbáljuk közelhozni õket egymáshoz, és minden lehetséges eszközt felhasználunk, hogy napokon belül hozzájussanak a gyümölcshöz.

Tehát a cél maga a kiindulási pont.

Karmapa: Igen, így használjuk a leghatékonyabb eszközöket.

Ez olyan mintha trágyát és génsebészetet használnánk fel.

Karmapa: (nevet)

Tudnál egy kicsit többet mondani a bodhicsittáról?

Karmapa: A bodhicsitta szanszkrit szó. Tibetiben a monpa sem khyed és a jukpa sem khyed kifejezéseket használjuk. A szem tudatot jelent, a khyed pedig azt, hogy létrehozni - tehát kifejleszteni a bodhi tudatot a szándék szintjén és ténylegesen is. A monpa sem khyed a bodhicsitta szándék szintjén történõ gyakorlása, míg a jukpa sem khyed a tettekben kifejezõdõ bodhicsitta.

Elõször is, meg kell értenünk, hogy a szamszárikus világot áthatja a szenvedés, majd szembesülnünk kell azzal, hogy az érzõ lények e szenvedés foglyai. E megértésen alapulva ki kell fejlesztenünk magunkban az arra irányuló szándékot, hogy eltávolítsuk a szenvedést, és helyette boldogságot adjunk. Tibetiül ezt nyindzsének és dzsampának nevezik. A dzsampa azt jelenti, hogy boldogságot adni, a nyindzse pedig azt, hogy megszüntetni a szenvedést. Ez egyszerû és alapvetõ. Ha jól tudom, hogy az angol megfelelõik a szeretet (dzsampa) és az együttérzés (nyindzse).

Tartós boldogságot adni nem jótékonykodást takar, hanem azt, hogy átadjuk a dharmát és hozzásegítsük a lényeket annak megértéséhez, hogyan használják és hogyan gyakorolják a dharmát. A szándék-bodhicsitta és a cselekvõ bodhicsitta egyaránt szükségesek.

Ha dharma-tevékenységrõl van szó, akkor a bodhicsitta elengedhetetlen. Segítenünk kell másokon csakúgy, mint magunkon. Másokon segítve növekszik a megértésünk, magunkon segítve pedig egyre jobban tudunk másokon segíteni. Így mûködik a dolog mindkét irányban.

Mi egészen pontosan a cselekvõ bodhicsitta?

Karmapa: A szándék-bodhicsitta az a kívánság, hogy elérjük a megvilágosodás állapotát, míg a cselekvõ bodhicsitta az, amikor ténylegesen a megvilágosodás útját járjuk. A cselekvõ bodhicsitta bátorság. Nem csak abból áll, hogy kívánságokat teszünk, aztán megfutamodunk, hanem gyakorlatba ültetjük, a kezünkbe vesszük a dolgokat és beletesszük magunkat. A cselekvõ bodhicsitta a hat paramitát (megszabadító cselekedetet) foglalja magába.

Például amikor tanításokat és beavatásokat adsz, vagy amikor valaki buddhista meditációs központot indít, az cselekvõ bodhicsittának tekinthetõ?

Karmapa: A cselekvõ bodhicsitta a szándék és a cselekvés kombinációja. Szándék híján hogyan is tehetnénk valamit? Amikor központot építünk, tanítást és beavatást adunk, vagy meditálunk, szükséges, hogy azzal a szándékkal tegyük, hogy mások javára váljunk, nem így van?

A Karma Kagyü vonal vezetõje vagy. Mit jelent a Karma Kagyü vonal?

Karmapa: Ka tibetiül az összes instrukciót jelenti, a gyü pedig az átadást, amit az egyik megvalósított mester átad a következõnek. Az átadás tiszta, világos és hibátlan. A Karma Kagyü vonal Tilopától és Naropától ered. Tilopa egyenesen Dordzse Csangtól kapta az átadást, és a négy irány megvalósított mestereitõl Indiában. Ezután Marpához, Milarépához, és Gampopához került. Gampopa három fõ tanítványának adta tovább az átadást, különös tekintettel az elsõ Karmapára, Düszum Tyenpára. Az elsõ Karmapát Khampa Üszé-nek nevezték. A khampa egy kelet-tibeti régióra utal, az üsze pedig õsz hajat jelent.

A Karma Kamcang az elsõ Karmapával kezdõdött. Fõ gyakorlataink Naropa Hat Jógája és a Mahamudra. A Mahamudra egy - a Kagyü vonalon belül használt - szanszkrit kifejezés. Tibetiül Csakgya Csenpo kifejezést alkalmazzuk. Ez a vonalunk egy olyan sajátságos tanítása, mely hozzásegít ahhoz, hogy közvetlenül a tudat természetén meditáljunk. Természetesen vannak más kifejezések is a Mahamudrára a Nyingmapa és a Gelugpa iskolákban, úgy mint a Tava Csenpo, az Uma Csenpo vagy a Dzogpa Csenpo.

Mi a különbség a Mahamudra és a Dzogcsen között?

Karmapa: Ezek különbözõ módszerek, különbözõ megközelítések más-más embereknek - bármelyik is legyen alkalmas számukra. Végsõ soron nem számít, hogy melyik módszert használtuk a megvalósítás eléréséhez - a gyümölcs mindig ugyanaz. Olyan mintha azt mondanánk: "Frankfurtba készülök. A Lufthansával és az Uniteddal egyaránt eljuthatok oda."

A Gyémánt Út központjaikban a 16. Karmapán végzett Guru Jóga a fõ gyakorlat. Elmondanád, hogy miként válik a javunkra ez a gyakorlat?

Karmapa: Elõször is, meg kell értenünk a Guru Jóga értelmét. A Guru Jóga a tanítónkon végzett gyakorlat. Vizualizálhatunk békés vagy haragvó istenséget, a Guru Jóga viszont azért hasznos, mivel a tanító egy emberi lény, akárcsak mi magunk. Ezért könnyebb hozzá kapcsolódnunk, erõsebb és hatékonyabb lehet ez a kapcsolat. Valójában, tanító nélkül mégcsak a dharmát se ismernénk. A guru a legjobb vezetõ, a legjobb út. A jidam-gyakorlat és a Guru Jóga egyaránt alapvetõ fontosságú, de az utóbbi azért olyan különleges, mert tanító nélkül még csak az istenséget se ismernénk. A tanító mutat meg nekünk mindent. Átvesszük az összes kvalitását, és általuk elérjük ugyanazt a megvalósítási szintet.

A tanító ember, akárcsak mi, ezért amikor rá gondolunk, könnyebben kapcsolódhatunk hozzá és nyerhetünk valamit. Amikor Guru Jógát gyakorolunk, a kapott áldás nagyobb, egyszerûen azért, mert nyitottabbak vagyunk. Ha nem így lenne, akkor akár egy kõre gondolva is végezhetnénk Guru Jógát. A tanító esetében azonban nagyobb az önbizalmunk.

Másfelõl, nem szabad úgy gondolni egy tanítóra, mint aki pusztán egy ember, hanem a kvalitásait is fel kell magunkban idéznünk. Ezek a kvalitások a Három Drágakövet jelentik - a tanító mindhármat magába foglalja. Csakúgy mint Buddha, õ sem egy egyszerû személy, hanem olyasvalaki, aki a megvilágosodáshoz vezetõ utat mutatja. Másodsorban, õ ismeri és elsajátította a dharmát. Harmadsorban pedig segít bennünket az úton - ez a szangha. Ha úgy gondolkodsz, hogy a Guru Jógában a tanító teste a lényeg, akkor így a szamszára forrásává válik. Egy emberi testben nincs semmi tartós, csupán csontok és hús.

A Guru Jógán keresztül a tanító lehetõvé teszi számunkra, hogy megértsük a végsõ szintet, azt az utolsó darabot, mely mindent kristálytisztává tesz. A tanító ezzel a kvalitással rendelkezik.

A Guru Jóga sokkal alkalmasabb gyakorlatnak tûnik a mi életstílusunk esetében, mint például Naropa Hat Jógája.

Karmapa: A buddhista gyakorlás minden eleme nélkülözhetetlen. Bármilyen gyakorlatot is végezzünk, az fontos, és mindegyikük hatékony. Ha valamiben nagyobb a bizalmunk, ha közelebb áll hozzánk, akkor gyorsabban érünk el a segítségével eredményt. Mindez csupán annak a kérdése, hogy mi számunkra a legalkalmasabb - a helyzetünknek, az adott kornak, sõt kultúrának a leginkább megfelelõ.

Elérhetjük ugyanazt a megvalósítást, amivel a nagy mesterek is rendelkeztek, hosszú elvonulások és olyan gyakorlatok nélkül, mint Naropa Hat Jógája?

Karmapa: Amikor Naropa Hat Jógájáról beszélünk, arra a rengeteg dologra gondolunk, amit csinálnunk kell a gyakorlatok során, ez pedig túl nehéznek tûnik. Aztán azt halljuk, hogy ha egyszerûen csak Guru Jógát gyakorlunk, akkor is elérhetjük ugyanazt az eredményt. Azt mondjuk magunknak: "Igen-igen, a Guru Jóga nagyon rövid, és képes is vagyok gyakorolni". De aztán fokozatosan megértjük Naropa Hat Jógájának - mint például a Phova - különlegességét, felismerjük, hogy e gyakorlatok nélkül nem hatolhatunk olyan mélyre, és nem ismerhetjük fel az igazságot rövid idõ alatt. Tehát egy ponton el akarjuk majd kezdeni a Hat Jóga gyakorlását - szükségessé válik. A Guru Jógán keresztül egyre közelebb kerülünk a Hat Jógához, és ízelítõt kapunk belõlük, de nem a teljes tapasztalatot.

Tudnál mondani valamit a mantra erejérõl? Miért hasznos a Karmapa Csenno mantra használata?

Karmapa: A Karmapa Csenno mantrát a 16. Karmapa Guru Jóga gyakorlatában arra használjuk, hogy Karmapa megvalósítási szintje közelébe jussunk. Tibetiül a karma cselekvést, a pa pedig személyt jelent - tehát arról a személyrõl van szó, aki cselekvést végrehatjta. A Karmapa egyszerûen a cselekvés emberét jelenti. Tehát, még a mantra is a Guru Jóga egy formája.

A mantra ismételgetése már Guru Jógának tekinthetõ?

Karmapa: Az, hogy pusztán ismételgetjük, azért talán nem - a jelentésére is gondolnunk kell. Amikor ezt a mantrát ismételjük, közel kerülünk Karmapa lényegiségéhez: invokáljuk a testét, a beszédét és a tudatát. E szavak Karmapa három formájának lényegiségét hordozzák. Egyszerûen mondhatjuk azt, hogy Karmapa - vagy bármelyik másik tanító, akin a Guru Jógát végezzük - a Három Drágakövet testesíti meg.

Amikor Csenrézig (szkt. Avalokitesvara) hatszótagú mantráját, az OM MANI PEME HUNG-ot mondogatjuk, megnyílunk idõtlen kvalitásai felé. Amikor Avalokitesvara letette a bodhiszattva ígéretet, és elkezdett dolgozni a lényekért, erõs kívánságokat tett arra, hogy aki a mantráját ismételgeti, megkapja áldását. Ugyanez a helyzet a Karmapa Csenno mantrával.

Minden Karmapa kijelenti önmagáról, hogy õ a Karmapa. Mi úgy tudjuk, ugyanezt tetted te is, amikor kicsi voltál.

Karmapa: Így volt, bár még nagyon kicsi voltam.

Erõs meggyõzõdéssel tetted?

Karmapa: Igen, az az erõs érzésem volt, hogy - egyszerûen szólva - tudok valami jót tenni, hogy dharma-tevékenységet tudok kifejteni, és képes vagyok tanítani. Nagyon erõs bizalmam volt ebben. Ekkor még nagyon kicsi voltam, és nem tudtam pontosan, hogy mit akar ez az érzés jelenteni. Nagyon különös volt, és csak akkor kezdtem megérteni, amikor hat-hét éves lettem.

A gyakorlásomnak köszönhetõen most már elmondhatom, hogy képes vagyok felvállalni és elvégezni azt, amit az elõzõ Karmapa tett - megvannak erre a képességeim. Ezt érzem. Ily módon, igen, kimondhatom, hogy én vagyok a Karmapa. A Karmapa egyszerûen azt a személyt jelenti, aki az aktivitást kifejti.

Nagyon biztosnak látszol abban, hogy fel tudod vállalni ezt a feladatot.

Karmapa: Igen, máskülönben csak egy lennék azok közül, akik Karmapának vallják magukat. Csupán az, hogy kijelentem, "Én vagyok a Karmapa", nem elég. Ahhoz, hogy felismerjenek egy Karmapát, bizonyítékra van szükség. Nagy munkát és megfeszített meditáció igényel annak részérõl, aki felelõs a felismeréséért.

Samar Rinpocséra gondolsz?

Karmapa: Igen, Samar Rinpocséra, akinek egy másik láma is segítségére volt.

Most egy Tibettõl gyökeresen különbözõ környezetben vagy. Hiányzik az a hely, ahol felnõttél? Nincs olyan érzésed, hogy visszamennél oda?

Karmapa: Ki tudja, talán egyszer szabadon visszamehetek oda. Gyerekkorom nagy részét Lhászában töltöttem, mégsem hiányzik túlságosan. Ami viszont hiányzik, az Kelet-Tibet csendje, a füves puszták, a hegyek és a természet.

Mit gondolsz, Tibetben hanyatlik a buddhizmus?

Karmapa: Nem egészen. Sok tanító van még ott, és sokan dolgoznak a dharmával. Ha a történelmet nézzük, azt látjuk, hogy a tanítások Indiából erednek, késõbb Tibetbe kerültek, majd Kínába, Európába és így tovább. Indiában azonban még mindig maradtak nyomai a buddhizmusnak. Tibetben a buddhizmus határozottan erõs bázissal rendelkezik, talán valamikor újra virágozhat ott is.

Édesapád egy magasrangú nyingma láma. Mesélnél arról, hogy milyen hatással volt rád amikor gyerek voltál?

Karmapa: Nagyon erõssel. Azzal, hogy õ volt az apám, úgy hiszem, könnyebben elérhetõvé vált számomra a dharma - e tekintetben persze édesanyámról sem feledkezhetünk meg. Mivel édesapám egy magasrangú nyingma láma, egy rinpocse, nagy tudása volt a dharmáról. Sokkal többet és sokkal gyorsabban tanultam, mint a többi gyerek.

Õ tanított meditálni?

Karmapa: Nem, nem egészen. Õ tanított meg írni és olvasni. Ekkor még nem volt mellettem tanár. Nem jártam iskolába, mivel a szüleim úgy gondolták, hogy nem lenne biztonságos. Már egész kis korom óta volt valamiféle megértésük arról, ki is vagyok. Így tehát az apám és a bácsikám tanított meg mindenre.

Otthon tanultál?

Karmapa: Igen, szerencsés voltam. Amikor aztán elhagytam Tibetet, már sokat tudtam. Persze, nem volt számítógépem, de rengeteg szöveget memorizáltam.

Kik a fõ dharma tanítóid? Tudnál valamit mondani róluk?

Karmapa: Nos, szinte mindegyik tanítónak megvannak a maga különleges kvalitásai, és szerencsésnek tartom magam abban a tekintetben, hogy ennyi dharma tanítóm volt. Beavatásokat kaptam Samar Rinpocsétól, Csobdzse Tri Rinpocsétól, Lüding Kencsen Rinpocsétól, Beru Tyence Rinpocsétól, Ken Trinli Paldzsur Rinpocsétól és Peba Tulkutól. Topga Rinpocse, Szempa Dordzse és Kenpo Csödrak buddhista filozófiára oktatott. Olykor néhány hónapot elvonulásban töltöttem. Ez nagyon fontos, mivel a tudás önmagában nem elég - tapasztalattal is rendelkeznünk kell.

Hol kaptál a nyugati oktatást?

Karmapa: Nem jártam iskolába, de sokat tanultam a korábbi angoltanáraimtól. Többen is tanítottak angolra, így az amerikai Mark Tschelischeff, Lucy, egy hölgy az Új Delhi-i Új-Zélandi követségrõl, a skót Sprigg professzor, akinek erõs brit akcentusa volt, valamint Shona és Stewart Jarvis Ausztráliából.

Ma sokat tanulhatunk az olyan modern technológiákon keresztül, mint az Internet. Bár már elég sokat tanultam eddig is, még mindig nem elég. Többet kell tanulnom, hiszen a világból beszerezhetõ tudás korlátlan. Ez egy folytonos folyamat, melynek nincs vége.

Tudnál mondani nekünk valamit azokról a beavatásokról, amit az "elveszett" Marpa tantrákba kaptál Lüding Kencsen Rinpocsétól? Miért tartják ezeket a tantrákat olyan értékesnek?

Karmapa: Samar Rinpocse többször megkérte Lüding Kencsen Rinpocsét, hogy adja át ezeket a beavatásokat, azonban Indiában nem volt idõ erre, mivel Lüding Kencsen Rinpocsénak oly sok ott a teendõje. Amikor eltervezte, hogy Seattle-be látogat, arra gondoltunk, ez tökéletes lehetõség lenne arra, hogy átadja ezeket a fontos beavatásokat itt Amerikában. Ezek "elveszett" tanítások, melyek immár két évszázada eltûntek a vonalunkból. Szerencsére a Szakja vonalon belül gyakorolták õket, így ez egy nagyszerû lehetõség volt arra, hogy visszakapjuk ezeket. Huszonkettõt kaptam meg belõlük, azonban voltak olyanok, melyek átadására a szigorú idõbeosztás miatt nem maradt idõ. Rinpocse részérõl nagy erõfeszítésbe került a huszonkét beavatás átadása. Mindennap hat órát kellett gyakorolnia, hogy felkészüljön a beavatásokra, majd másik kettõt, hogy át is adja õket. A hosszabb beavatások két napig is eltartottak.

Miért fontos tovább adni ezeket a tantrákat?

Karmapa: Lényeges, hogy a módszerek széles skáláját tartsuk meg. Lényegiségüket tekintve ezek azonosak, azonban jellemezõik szempontjából különböznek. Azért, hogy egy beavatást átadhassunk másoknak, meg kell kapnunk a szóbeli instrukciókat és az átadást, majd el kell érnünk egy bizonyos fokú megvalósítást. Mindig kell olyasvalakinek lennie, akinek van ideje gyakorolni, megvalósítani és továbbadni ezeket.

Szerinted vannak olyan tanítványok, akik képesek manapság gyakorolni ezeket a tantrákat?

Karmapa: Úgy gondolom, hogy igen, mindenki képes rá. Használnunk kell õket, nem csak tartogatnunk a jövõnek.

Gyakorlatilag lehetséges ez?

Karmapa: Mindenkinek meg kell találnia a megfelelõ pillanatot, a megfelelõ idõt, hogy csinálja. Ugyanez van akkor, amikor azt mondjuk, hogy mindenki buddhatermészettel rendelkezik. Egy hasonlattal élve: sok különbözõ gyümölcs van egy kertben, de csak akkor ehetünk belõlük, ha megértek. Ha korábban fogyasztjuk el õket, akkor keserûek, és nehéz õket megemészteni.

Magyarán a gyakorló egyéntõl függ, hogy kész van-e rá, vagy sem?

Karmapa: Igen. Még ha a tanítványok nincsenek is rá kész, tanítóként az ember akkor is megpróbálja létrehozni a szükséges feltételeket számukra a gyakorláshoz. Ezért vannak dharma-központjaink.

Hogyan látod az aktivitásod mint 17. Karmapa?

Karmapa: Még hosszú út áll elõttem, sok kihívással. Most teszem az elsõ lépéseket, és azt hiszem, érdekes dolgoknak nézek elébe.

Fontosak egy Karmapa számára a Fekete Korona-szertartások?

Karmapa: Fontos volt. Ez egy hagyomány, ami a 16. Karmapáig tartott - csupán egy tradíció, nem több ennél. Számomra már nem olyan fontos. Visszaszerezhetjük a Koronát, de ha ez mégsem lesz így, az sem jelent nagy változást.

Úgy tartják, hogy a Fekete Korona Karmapa aktivitásának jelképe - és ez igaz is volt abban az idõben. Most, a jelen pillanatban, akár egy baseball sapka is megnyithatja valakinek a tudatát. Olyan, mint egy kilincs, mellyel az ajtó nyílik.

A gyakorlás stílusa sokszor eltérõ a Kagyü vonalon belül is, ami olykor megosztottsághoz vezet a szanghában. Mint a vonal feje, úgy látod a szereped, mint aki egyesíteni és egységesíteni fogja a különbözõ megközelítéseket, vagy jóváhagyod a különbözõ csoportokat, gyakorlókat, természetesnek tekintve ezt?

Karmapa: Természetes, hogy vannak kisebb eltérések. Abban az idõben, amikor Buddha tanított, a tanításait egyféle módon értelmezték. Miután meghalt, egyre több és több megközelítés jelent meg.

A gyakorlás különbözõ módozatai mind jók, amennyiben hatékonyak és segítenek az embereken. Ha viszont megosztottság és problémák jelentkeznek, akkor meg kell oldani õket. A tanítások modernizálása ugyancsak szükséges lehet. Az elképzelés nem az, hogy bármi újat keverjünk bele, hanem hogy más fogalmakat használjunk, miközben megõrizzük ugyanazt a lényeget.

Mi teszi a Gyémánt Út módszereit különlegessé?

Karmapa: Szerintem ez nem egy túl jó kérdés, hiszen minden buddhista módszerben van valami egyedi.

A Gyémánt Út egy nagyon modern módszer, különösen hatásos a Nyugat számára, és már láthattuk, hogy komoly eredmények érhetõk el vele. Például Európában rengeteg gyakorló van, sok a központ, és az emberek nem csak vakon követik a buddhizmust, hanem megértésük van, ami roppant lényeges. Ily módon a Gyémánt Út nagyon hatékony e modern korban. Talán alkalmasabb a nyugatiak számára, ezért éppenséggel egyedinek nevezhetõ.

Az Európában végbemenõ fejlõdés fõként Láma Ole Nydahl aktivitásának köszönhetõ. Szerinted hogyan volt képes ilyen eredményeket elérni?

Karmapa: Szerintem õ nagyszerû példa mindenki számára. Rajta keresztül láthatjátok, hogyan valósíthat meg ennyi mindent valaki. Mielõtt buddhistává lett, nagyon vad volt. Miután azonban megteremted a kapcsolatot a buddhatermészeteddel, hegyeket vagy képes megmozgatni.

Feltehetnénk egy személyes kérdést? Nem nehéz számodra állandóan mindenki figyelmének középpontjában lenni?

Karmapa: Bizonyos szempontból most szokom hozzá (nevetés). Néha talán irritáló, de egyes kultúrákban ezzel a megbecsülésüket fejezik ki, és a legjobb szándékkal teszik. Az Egyesült Államokban és Észak-Európában mindez könnyedebb és visszafogottabb.

Hogyan szólíthatunk téged? Megfelel számodra, ha a tanítványaid Õszentségének szólítanak?

Karmapa: Engem nem különösebben foglalkoztat, milyen megszólítást használtok. A Karmapa jó - és egyszerû is. Azt hiszem, jobban szeretnék egy normális nevet bármiféle címnél.

Mit gondolsz a tanító elõtt való leborulásról?

Karmapa: Az üdvözlés gyanánt történõ leborulás helyzetfüggõ dolog. Ázsiában a kultúra része. A Nyugaton elég furcsának tûnik, így elhagyhatjuk. Ami engem illet, amikor beavatásokat kapok, a leborulás kötelezõ érvényû. A megfelelõ összefüggésben a tiszteletadás jele. Nem szabad ok nélkül tennünk. Bármit is tegyünk a buddhizmusban, mindig a megfelelõ megértéssel kell tennünk.

Hogyan látod a Karma Kagyü vonal jövõjét?

Karmapa: A jövõ a felettébb rózsás (mosolyog). A vonalunkon belül sokakat érdekel a dharma, ráadásul nem csak vakon követik, hanem intellektuális megértéssel is rendelkeznek. Ez jó alap a további fejlõdéshez.

BuddhizmusMa: Köszönjük.

Az interjút készítette:

Gosia Pellarin, Alyson Talley, Tomek Lehnert és Brooke Webb

Buddha a Szilíciumvölgyben

Interjú a 17. Gyalva Karmapával, Trinli Táje Dordzséval

(Menlo Park, Kalifornia, 2003. szeptember)

 

NyomtatásE-mail