rnd_left_02.png
Főoldal

Láma Ole Nydahl: A partnerkapcsolatokról

Legnagyobb örömeink és fájdalmaink a szerelem és a párkapcsolatok világában jelennek meg. Minden alkalommal, amikor gyorsabban ver a szívünk és könnybe lábad a szemünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon személyeset élünk meg. Érzelmeinket egyedülállónak tapasztaljuk, de ha közelebbrõl megnézzük õket, sokkal mélyebbek a gyökereik. Ami személyes érzelemnek tûnik, az valójában a világegyetem legalapvetõbb elemeinek találkozása és kiteljesedése.

Ahol az idõtlen, nyitott tér - minden dolog potencialitása - szabadon játszik, ott erejét és tulajdonságait a dualitáson keresztül fejezi ki. Megjelenhet, mint közeli és távoli, meleg és hideg, érzelmi és gondolati, nõi és férfi, ami mind azért kapcsolódik össze, hogy megvalósítsa teljes potencialitását. Ha csak a tér van, nem történik semmi. Bár a tér elválaszthatatlan a tudatosságtól, az erõ és az öröm nem önmagától keletkezik benne. Ha azonban a tér a dualitáson keresztül fejezi ki önmagát - ha ellentétek jelennek meg és olvadnak egybe - akkor felszínre jön mindaz, ami benne rejlik, és gazdagság jelenik meg. Ez ahhoz hasonló, amikor a laboratóriumban a széthasított atomokat felgyorsítják, hogy nagy sebességgel összeütközzenek: a felszabadult óriási energia már ott volt az atomban, de csak akkor jelenhetett meg, amikor elõször szétválasztották, majd ismét összehozták a részecskéket.

Ugyanígy, amikor szerelmesek leszünk, amikor két lény megnyílik egymás felé, férfi és nõi lényegiségük találkozik, nem árt megérteni, hogy a dolgok kevésbé személyesek, mint ahogy azt érezzük. Amit sajátnak tapasztalunk, az valójában nagyon általános, és ennek a dualitásnak az egyesülése lényegében egy csodálatos lehetõség a külsõ és belsõ fejlõdésre. Mivel a teret két igazi ellentét hozza létre, ezért minden lehetõséget tartalmaz, és így az ellentétek egyesülése több mint azok egyszerû összeadódása. Ez azt jelenti, hogy amikor a férfi és a nõ teljes mértékben megnyílik egymás felé, olyan tulajdonságok jelennek meg, amelyeket korábban egyikük sem ismert fel. A lények persze mindig tanulnak egymástól, de ahol a szerelem is közrejátszik, ott még egy dimenzió mûködésbe lép - a közös vonzalomból megjelenõ erõtér, a megtapasztalt személyes szinteken túli tér és gyönyör természete önmagában inspiráció. Korábban fel nem ismert aspektusok kelnek életre, amikor két ember közel kerül, és mélyen megérinti egymást. Ha szerelmesek vagyunk, többet adunk egymásnak, mint amennyit elvárunk, mert a helyzet termékeny. Sok minden történik, ami korábban csak szunnyadó lehetõség volt.

Ez a folyamat mindig aktív, bármilyen módon is nyíljunk meg. Vannak, akik a külsõ szinten tudatosabbak, és nagyon élvezik az ágyban egymással eltöltött órákat. Mások belsõ szinten találkoznak: ugyanazon dolgok iránt érdeklõdnek, és hasonló dolgokat akarnak csinálni. Néhányan azért érzik magukat közel egymáshoz, mert látásmódjuk legmélyebb szintjén egészítik ki egymást. Akár fizikai vonzalom, akár belsõ érzelem vagy mély azonosulás a párkapcsolat alapja, sokat kell még tanulni. Ha intelligensen bánunk azzal, ami a rendelkezésünkre áll, akkor még teljesebb emberi fejlõdés ölt formát. Mivel ez csak nyugodt légkörben lehetséges, ezért fontos elkerülni a kapcsolatbeli elvárásokat és versengést. Bár Buddha senkit sem akar összekötni nem kívánt partnerekkel - és gyakran meg is jegyezte, milyen nehéz jó társat találni -, attól a pillanattól kezdve, hogy a lények úgy döntenek, hogy kapcsolatot teremtenek, ésszerû vállvetve egymás mellé állni. Egymást támogatni a mindennapok küzdelmében nagyon fontos, és ez akkor valósul meg a legjobban, amikor úgy gondolkodunk, hogy "mi", és nem úgy, hogy "én meg õ".

Általában a partnerek egyszerre vannak "fent" és "lent". Igaz, saját látásmódunktól függ, hogy boldogok vagyunk-e vagy szenvedünk. Ha a partnerünknek speciális tulajdonságai vannak, fontos, hogy ezeket megossza velünk. Ha ezt gondoljuk vagy mondjuk: "Lássuk, mit tudunk csinálni?", akkor ez megszünteti az elkülönültség érzését, és sok öröm jár együtt azzal a tapasztalattal, hogy sosem ütközünk falakba. A tudatnak nincsenek határai.

Mivel az élet egyre rövidebb, nem pedig egyre hosszabb lesz, hogyan hozhatjuk létre az ilyen idõtlen erõk boldog szövetségét az emberi világ napi kapcsolataiban?

Külsõ szinten bölcs dolog annyi boldogságot nyújtani egymásnak, amennyit csak lehet, egymáshoz tudatosan jónak lenni, és a szerelemi aktusban élvezni a nõi és férfi nem közötti gazdag különbségeket. Úgy közelítsünk egymáshoz, mint ahogy templomba megyünk, óriási nyíltsággal. Ha nem vagyunk szerzetesek vagy apácák, hasznos a testünket egy eszköznek tekinteni, mellyel másoknak boldogságot adunk.

Belsõ szinten való találkozáskor az együttérzésnek és a bölcsességnek egyensúlyban kell lennie. A férfiak több erõvel, a nõk több intuícióval rendelkeznek, és hogy ezeket a tulajdonságokat befogadják egymástól a bizalom légkörében, "dimenzióáttörõ" eredményeket hoz. Az akadályok elemiek és nehezen küzdhetõk le, az eltávolításuk sok jóakaratot kíván. Sok múlik a belsõ ritmusunkon. A férfiak szétválasztják a nappalt meg az éjszakát. Sokan durván viselkednek munka közben, és gyakran elfelejtik megváltoztatni a hangnemüket, amikor nõk vannak a közelükben. Estére azonban mindezt elfelejtik. A szeretkezésre gondolnak és arra, hogy jól érezzék magukat, és csodálkoznak, hogy mi történt a nõvel, aki "beleragadt" a saját 24 órás ritmusába. Ha nem bántak vele jól napközben, egyszerûen nem jön "tûzbe" este. Mivel ezen a téren mindkét fél érzékeny, és az életet jól kell használni, jó, ha ennek tudatában vagyunk.

A férfi-nõ egyesülésének legmélyebb szintje a gyémánt és a lótusz buddhista szimbólumain keresztül kerül kifejezésre. A nõ a lótusznak felel meg: természetes módon odaadó és jelenteni akar valamit más számára. A férfi a gyémántnak felel meg: akkor is elégedett, ha önmagában ragyog. A gyémánt és a lótusz egyesítése akár egy mûködõ partnerkapcsolatban, akár tudatosan egyedül maradva, a teljes szintû mûködés legnagyobb örömét hozza meg, amely a belsõ és külsõ szintekre is kiterjed. Tudva, hogy ez a tökéletesség túlmutat a személyes szinteken és idõtlenül rejlik a térben, az együttérzés és a bölcsesség természetessé válik, és a másoknak való ártás, hacsak nem az õ javukra történik, teljesen kizárt.

Milyen fajtái léteznek a szeretetnek? Lényegében két fajta: az egyik amikor adunk, a másik mikor valamit elvárunk cserébe. Vigyázzatok a ragaszkodással, mert ez korlátozza a szabadságot, irányítani akar, és mindig elmerül a múltban vagy a jövõben. Ha ilyen jellegû érzelmek jelennek meg bennünk, gyorsan ki kell dobni õket. Börtönné válnak, nem lesznek sem a te hasznodra, sem máséra. Ennek ellentéte az a fajta szeretet, ami gazdaggá tesz. Ezt az általános bölcsesség olyan szólásokban fogalmazza meg, mint pl. "ha szeretsz valakit, engedd szabadon". Ebben az esetben osztozunk a látásmódban, mely mások fejlõdését segíti elõ. Ha mellettünk marad vagy visszajön hozzánk valaki, akkor hozzánk tartozik, ha pedig nem, akkor jobb úgy. Kiegyensúlyozottak maradunk, és a gazdagság érzése teret ad mindenkinek, hogy fejlõdhessen. A legvégén mindannyian gazdagabbak leszünk, mint azelõtt. Az utóbbi, pozitív szeretetnek négy kifejezõdését különböztethetjük meg. Ezek közül kettõ jól ismert, kettõ pedig elvontabb.

Az elsõ: inspiráló. Egyenrangú partnerek között általában ezt szeretetnek hívják. Néha az egyik partner többet tud adni, de megvan az egyensúly közöttük, és ez mindkettõjüknek közvetlenül a hasznára válik. Az együttérzés is e címszó alá tartozik. Nemes mindaddig, amíg a társunkat nem tartjuk függõségben, nem tartjuk gyengének, hanem inkább erõsítjük, hogy késõbb adni tudjon. Ez addig mûködik, amíg a felek nem azt számolják, hogy mennyit lehet nyerni vagy veszíteni, és elég intelligensek ahhoz, hogy elkerüljék a büszkeséget és a függõséget. Ez a bölcsesség szükséges, hogy együttérzõen tudjuk kezelni a nehezen megoldható problémákat a világban, mint pl. az iszlám és a túlnépesedés okozta gondokat.

A közös öröm azt jelenti, hogy örömmel osztozunk a pozitív eseményekben, még akkor is, ha semmi közünk sincs hozzájuk. Egyszerûen csodálatos, hogy ha valami jó történik, enyhül a szenvedés, és az emberi szabadság és fejlõdés lehetõvé válik. Azok a civilizált helyzetek, melyek lehetõvé teszik a mennyiség minõsséggé válását, a legnagyobb elégedettséget hozzák, melyre a tudat képes.

A szeretet legkifinomultabb kifejezõdésének neve gyakran csodálkozásra készteti a nyugatiakat, akik ezt a filozófiához vagy a szemléletmódhoz sorolják. Ez az elfogulatlanság, ami annak a tudatosságát jelenti, hogy mindenkinek buddhatermészete van, akár tudja ezt, akár nem. Annak megértése, hogy minden ember tudata természeténél fogva tiszta fény, és hogy semmiféle esemény, semmilyen cselekedet nem tudja elpusztítani a potencialitását, megkönnyíti a külsõ és belsõ világról alkotott tiszta látásmód megtartását.

A négy fajta gazdagító szeretet kinyilvánítása a világban bizonyos fokú érzékenységet igényel a partnerektõl. Azoknak a nõknek, akiknek csak kevés gyermekük van, vagy egy sincs, kerülniük kell azt az indíttatást, hogy partnereiket kezdjék el nevelni helyettük, és azok a férfiak is, akik a nõkre mint befektetésre gondolnak, inkább örüljenek, hogy egyre jövedelmezõbb a befektetésük. Ha irányítani próbáljuk a másikat, az mindkét esetben idõpocsékolás. Ehelyett kölcsönösen jótékony teret kell biztosítani egymásnak, csak akkor adni tanácsot, ha kérik, és azzal dolgozni, ami a rendelkezésünkre áll. Mindkét félnek tudnia kell, hogy bármelyik pillanat az utolsó lehet, és tudatában kell lenniük, hogy a gazdagságból és a bizalomból adott szeretet nagyobb beteljesülést hoz, mint a függõségbõl származó cselekedet. Az, aki a belsõ gazdagság állapotából szeret, sokkal izgalmasabb, mint aki csak azért, hogy a kapcsolat tovább folytatódjon, vagy hogy elkerülje a problémákat.

Amikor a különbözõ szerepek természetesen jelennek meg - ilyen, amikor a férfiak szükségét érzik, hogy rendezzék gondolataikat azáltal, hogy eltávolodnak, vagy a nõk úgy érzik, hogy többet kell beszélniük a dolgokról -, mindkettõjüknek meg kell próbálni úgy szeretni a másikat, ahogy van. Fontos, hogy bízzunk egymásban, és töretlenül tartsuk egymással a mély érzelmi kapcsolatot. Ha fejlõdés jelenik meg, akár intuitív, akár gyakorlati szinten, legyen hasznos mindkét fél számára. Fõleg a muzulmán, de a fundamentalista keresztény befolyás alatt is ezek ellenkezõje a helyzet. A kapcsolatok és a családok bezárva, nyomás alatt vannak, mint egy kuktában, ahol az apa a világra figyel, a nõ a férfira, a gyerekek pedig az anyára. Egyedül az átható szeretet és a bizalom tud hatástalanítani ilyen függõségi viszonyokat, melyek erõsen korlátozzák a lények potencialitását, a félelem és a remény állapotaiba kényszerítik õket, s így a jövõben és a múltban élik le az életüket. A fent említett kultúrákban, ahol a nemek közötti õszinte találkozás nem megengedett, nagy bátorságra lenne szükség, viszont megérné az árát. A legcsodálatosabb dolog, ha áttörjük az "itt és most" nyitottságától való félelmet. Ekkor minden a maga jelentõségében és játékosságában ragyog, és az összetartozás érzése egymás fejlõdését közös gazdagsággá változtatja. Az így nyert tér segítségével mindketten belsõ erõik további aspektusait fogják felfedezni, amely még több ösztönzést ad. Minél jobban megértjük ezt, és minél inkább bízunk a térben, kapcsolatunk annál megszabadítóbbá és csodálatosabbá válik. A buddhista belsõ tisztánlátás óriási segítség abban, hogy minden helyzet képes legyen a tudatban rejlõ tökéletességet tükrözni, és hogy ne riadjunk meg az önmagunkban rejlõ lehetõségektõl sem. Tökéletes biztonsági hálóként szolgál, ha csupán azt megértjük, hogy semmi sem történhet velünk, ami nem a karmánk, és ez kezelhetõvé teszi a különbözõ helyzeteket. Képesek leszünk szeretni, kifejezni együttérzésünket, közös örömöt érezni, elfogulatlanul tudatosnak lenni, s így mindenbõl a legjobbat kihozni.

Mit tanul a férfi és a nõ, amikor találkoznak? Remélhetõleg a boldog és megosztott szerelem érzéki benyomásai nagyon elevenek abban, aki ezt olvassa. Ez azonban csak a teljes csere kezdete. Ha megnyílunk egy nõ felé minden helyzetben - érezzük a kezét, a vonalait, az örömét, a mozgását, beszédének módját és a testét - az élmények még több szintje jelenik meg. Ha engedjük, hogy ösztönözzenek minket az egón és gondolatainkon túl, látni fogjuk, hogy a nõ öt különbözõ bölcsességet foglal magában és ad át, melyek túlmutatnak minden határon. Ezért van az, hogy sok kultúrában a múzsák és az ihletõk nõnemûek. Buddha és késõbb a jógik megértették mindezt. Azt tanították, hogy a nõ lényege ötfajta megvilágosodott bölcsesség. Ha a férfi ámulattal és odaadással fordul a nõiség csodája felé, s a partnerét templomként közelíti meg, akkor ezeket fokozatosan befogadja.

Az elsõ bölcsességet tükörszerûnek nevezik, és ez a harag érzésének átalakítása. Úgy mutatja meg a dolgokat, ahogy azok vannak, anélkül, hogy valamit elvenne belõlük vagy hozzájuk tenne. Tisztán láthatóvá válik a tudat természete, és az is, amit megjelenít.

A második bölcsességet kiegyenlítõnek nevezik, mely a hétköznapi büszkeséget tisztítja meg. A dolgokat gazdagnak, sokoldalúnak, összetettnek és lehetõségekkel telinek mutatja meg.

A megkülönböztetés a kötõdéstõl való megszabaduláskor jelenik meg. Ez a bölcsesség annak a képessége, hogy minden egyes személyt és helyzetet egyszerre és külön is, és az élõ teljesség részeiként is lássunk.

A tapasztalat bölcsessége erõt ad, hogy átlássuk és követni tudjuk a tapasztalatok hosszú sorozatát, és hogy tanulni tudjunk a történelembõl; ez korábban a féltékenység negatív érzelme volt.

A legtöbben az utolsó, intuitív vagy mindent átható bölcsességet az elõbb említett bölcsességeken keresztül érik el. Lényegében ez az alapvetõ nemtudás átalakításának az eredménye. Ha képesek vagyunk rá, akkor a tudat legmélyebb fátylait legteljesebben a szereteten vagy a nagy védelmezõ cselekedeteken keresztül téphetjük szét. Bár a különbözõ nõk különbözõ módon inspirálnak " többféle megértést hozva ", ha elég szeretettel rendelkezünk, akkor egy nõ is átadhatja mind az öt bölcsességet. Így az odaadó udvarló megszerezheti a gyémánt, a drágakõ, a lótusz, a kard és a Buddha szimbólumain keresztül kifejezett tulajdonságokat, melyek az öt elõbb említett bölcsességet képviselik.

Mit kap a nõ, ha megnyílik a férfi erõ felé? Négyfajta gyakorlatias aktivitást. Bár lehet, hogy a nõ már intuitívan használja ezeket a családjában és a közeli ismeretségi körében, itt azonban személyen túli dimenziókat érhet el, és hatással lehet a világra is. A férfiak lényegében aktív természetûek, megfontoltság és nagy kezek jellemzik õket, és bár a test, beszéd és tudat több ezer cselekedetével bírnak, mégis négy kategóriába sorolhatóak:

Az elsõ fajta férfi a békítõ. Vidámak és barátságosak, gyakran körteszerû az alakjuk. Mindenkit megnyugtatnak, és azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát.

A második fajta mindig mindenhol ott van, mindig kipróbálja és beindítja a dolgokat. Bár nem kifejezetten izmos, nagyon aktív, mindennek növeli a potencialitását.

A harmadikként jönnek az elkápráztatók. Szívesen dolgoznak, tudják, hogyan lehet megnyitni a szíveket és másokra jó benyomást tenni; a megfelelõ dolgokat viselik és mondják.

Hosszútávon azonban gyakran a nõ legjobb barátja a negyedik típusú férfi. Mivel erõteljes és védelmezõ, még akkor is talpon marad, amikor a többiek már eltûntek. Bár nem jártas a legújabb divatban, mégis lehet rá számítani a kemény munkában.

Nyilvánvalóan, elõször a nõ valósítja meg magában partnere tulajdonságait. Mivel nagyon intuitív, gyorsabban halad a férfiaktivitás teljességének a mélyére, mint ahogy a férfiak felismerik a nõi bölcsességeket. Nem létezik közvetlenebb út a fejlõdésre, minthogy teljesen megnyíljunk a szerelmünk felé.

Eddig fõleg a férfi-nõ szexuális és teljes egyesülését vizsgáltuk meg, a magányosan élõk helyzetét is érintve, legyenek azok világiak, szerzetesek vagy apácák. A homoszexuális kapcsolatokat nem látom át, mivel nincs tapasztalatom róla.

Három fajta olyan kapcsolat létezik a nemek között, amiben a szexualitás nem kap teret. Ezek stabilabbak, de kevesebb is bennük az izgalom. Egy nõ találkozhat az apjával, vagy egy fiú az anyjával, aki megvédi õt és megmutatja számára a világot. Találhatunk egy lány- vagy egy fiútestvért, akivel együtt tanulhatunk és nõhetünk fel. A negyedik módja annak, ahogy a nemek kiegészíthetik egymást, az a fiú- vagy a lánygyermekkel való kapcsolat. Bármelyik szint is van jelen, valami kiteljesedik. Buddha nem csak azért tanácsolta tanítványainak a magányosságot, hogy megvédje õket a családi problémáktól. A boldogság, amely a partnerekkel való jó kapcsolatból jelenik meg, nem erõsebb, mint a szenvedés, amit az emberek egymásnak okozhatnak, ha rossz a kapcsolatuk.

Ha elég okosak vagyunk és a fent említett lehetõségeket nyitva tartjuk, akkor végigtáncolhatjuk az élet széles sugárútját "világvevõ" antennáinkkal. Tudást szerezhetünk, védelmezhetünk, és a körülöttünk lévõ ellentéteinkbõl merítve kiegyensúlyozhatjuk önmagunkat. Ha nem ítélkezünk, csak egyszerûen tudatosan, merev elképzelések és elvárások nélkül mások szemével próbáljuk meg szemlélni a világot, akkor a dolgok fokozatosan a helyükre kerülnek, és mindenkinek a hasznára válnak. Ha így megosztjuk az életünket másokkal, akkor ennél gazdagabb életet nem lehet elképzelni. Nem annak van-e a legnagyobb értelme, hogy mindenki hangját, mozgását és minden helyzetet az élet teljességébe való folyamatos beavatássá alakítsuk át? Ha mások potencialitását saját tudatunk tükreként látjuk, ez az egyetlen út a nagyszerû belsõ erõhöz. E "kockázatos" lépés megtételének kulcsa, hogy hajlandóak legyünk bízni abban, ami pozitív, amit a dolgok abszolút természetének megértése biztosít. Van azonban egy nagyon gyakori félreértés, amit gyorsan szeretnék eloszlatni. A legtöbben úgy gondolják, hogy létezik valamilyen "középsõ" igazság, ami fölött rózsás álmok, alatta pedig sötét depresszió van. Ez azonban nem igaz. Nincs semmi középen. Lehet, hogy az emberek hasonló szavakkal írják le az eseményeket, de csak azok tudnak túllépni a dolgok kiszínezésén, akik megtapasztalják az alany, tárgy, cselekmény egységét. A szeretet mindennél jobban meggyõz minket arról, hogy nem kell meghalnunk ahhoz, hogy a Tisztaföldre kerüljünk, vagy elmenni máshova, hogy Buddhákkal találkozzunk, csak arra van szükségünk, hogy kinyissuk a szemünket itt és most. Így minden találkozásnál érdemes egymást a legmagasabb és a legtisztább szinten látni. Egymás lekezelése nem csak a lények buddhatermészetérõl szóló abszolút igazságnak mond ellent, de mindenkit szegénnyé is tesz. Amíg minden dolog abszolút természetét nem tapasztaljuk automatikusan, gyakorolhatunk azzal, hogy partnerünkben azt vesszük észre, ami jelentõségteljes, jó és gyönyörû. Kezdjük a könnyebb pontokkal. Bármit is találunk, legyenek jó érzéseink ezzel kapcsolatban, adjunk teret az élménynek, hogy az nõni tudjon és ne essünk a gyötrõ "tegnapban vagy holnapban" élõ kapcsolatok csapdájába. Ehelyett tegyük azt, ami itt és most lehetséges, érezzük át minden pillanat erejét és élvezzük az adott helyzet gazdagságát. Fontos, hogy sose hasonlítgassunk ahhoz, ami volt, hanem mindig használjuk ki azt, ami éppen rendelkezésünkre áll. A szerelem megajándékoz a friss jelennel, és bár kevesen tudják, a nõ és férfi együttléte a szerelem legnagyszerûbb pillanataiban egy, a dualitáson túlmutató állapot.

Néhány gondolat egy mindig friss témáról, amit 1996 februárjában a Moszkva -Vlagyivosztok repülõjáraton csiszolgattam. Bárcsak a mindent megosztott nyitottság felfedeztetné velünk, hogy mennyire nagyszerûek vagyunk.

NyomtatásE-mail