
Mik a buddhizmus alapvetõ pontjai?
NĂ©gy alapvetõ gondolat ad maradandĂł Ă©rtelmet az Ă©letĂĽnknek. Az elsõ az, hogy Ă©rtĂ©keljĂĽk azt a nagyon ritka Ă©s csodálatos lehetõsĂ©gĂĽnket, hogy találkozhatunk a megvilágosodott tanĂtásokkal, kĂ©pesek vagyunk használni õket, Ă©s tanulni belõlĂĽk. Minden lĂ©ny boldog akar lenni Ă©s el akarja kerĂĽlni a szenvedĂ©st. MĂ©g a legkisebb hangya is messzire igyekszik mászni, hogy elkerĂĽlje a halált, Ă©s az emberek mindent megtesznek azĂ©rt, hogy jĂłl Ă©rezzĂ©k magukat. Tehát találkozásunk a maradandĂł boldogságot hozĂł tanĂtásokkal rendkĂvĂĽl fontos
Â
Ezután megĂ©rtjĂĽk, hogy nem mindig áll majd rendelkezĂ©sĂĽnkre ez a lehetõsĂ©g. Bármi, ami megszĂĽletett, meg fog halni, bármi, amit összeraktak, szĂ©t fog esni, Ă©s bármi, ami megjelent, el fog tunni. Az idõnk korlátozott. Az egĂ©szen bizonyos, hogy Ă©letĂĽnk vĂ©get fog Ă©rni, csak azt nem tudjuk, mikor. Tehát annak felismerĂ©se, hogy most megvan ez a lehetõsĂ©gĂĽnk, Ă©s a tĂ©nyleges szándĂ©k, hogy ezt ki is használjuk, szintĂ©n felbecsĂĽlhetetlenĂĽl Ă©rtĂ©kes.A harmadik dolog, amit megĂ©rtĂĽnk, az az, hogy a világ okok Ă©s okozatok összefĂĽggĂ©se, Ă©s jelenlegi tetteink, szavaink Ă©s gondolataink válnak majdani jövõnkkĂ©. Akár tudatában vagyunk, akár nem, minden, amit teszĂĽnk, mondunk vagy gondolunk, benyomásokat hagy bennĂĽnk Ă©s a világban. Ezek a benyomások kĂ©sõbb visszatĂ©rnek hozzánk. A negatĂv benyomások szenvedĂ©skĂ©nt vagy kellemetlen szituáciĂłkĂ©nt jelennek meg, hacsak nem használunk meditáciĂłs "technikákat", amelyek eltávolĂtják õket.
VĂ©gĂĽl rájövĂĽnk, hogy nincs is más lehetõsĂ©g, mint használni a tanĂtásokat. A megvilágosodás a legmagasabb szintu öröm. Nincs semmi kielĂ©gĂtõbb vagy teljesebb, mint minden dolog, minden idõ, minden lĂ©ny Ă©s minden irány egysĂ©gĂ©nek állapota. Hogyan is lehetnĂ©nk mások hasznára, ha magunk is zavarodottak vagyunk Ă©s szenvedĂĽnk?
Tehát ezen nĂ©gy tĂ©nyezõ megĂ©rtĂ©se adja a buddhista gyakorlat Ă©s meditáciĂł alapját. Ha viszont ragaszkodunk a hĂ©tköznapi Ă©rtĂ©kekhez, nem tudjuk elkerĂĽlni a szenvedĂ©st. Ha továbbra is Ăşgy gondolkodunk, hogy "Én vagyok a testem", vagy "Ezek a dolgok az enyĂ©mek", akkor az öregsĂ©g, betegsĂ©g, halál Ă©s a vesztesĂ©g Ă©rzĂ©se rendkĂvĂĽl kellemetlen lesz számunkra. Senki nem kerĂĽlheti el a fájdalmat azt mondva, hogy "Ez a megvilágosodás dolog nekem tĂşl komplikált", mert ha egyszer megszĂĽlettĂĽnk, meg is fogunk halni. Az Ă©letben nem lehet nagyobb cĂ©l, mint megtalálni azokat az el nem mĂşlĂł Ă©rtĂ©keket, amelyekkel legyõzhetjĂĽk a szenvedĂ©st Ă©s a halált. A megvilágosodás jelentõsĂ©ge Ă©s haszna Ă©pp ezĂ©rt felbecsĂĽlhetetlen saját magunk Ă©s mindenki más számára.

