Rangdzsung Dordzse, a III. Karmapa (1284-1339)
Randgzsung Dordzse a hím fa-majom év (1284) első havának nyolcadik napján született egy ház tetején a dél-tibeti Tingri Langkor-ban, mikor hold felkeltekor. Miután világrajött, keresztbe tette a lábát és így szólt: „A hold fölkélt.” Anyja rossz jelnek tekintette ezt, és hamut szórt a szájába, azonban az apja felidézte Karma Paksi szavait és megakadályozta az anyát a továbbiakban. Ennek következtében azonban a fiú egészen három éves koráig nem beszélt.
Három éves korában, miközben a többi gyerekkel játszott, egyszeriben arra kérte őket, hogy csináljanak neki fűből egy trónt. Fölült, és a fejére rakott egy saját maga által készített fekete koronát, majd kijelentette, hogy ő a Karmapa. Elmondta játszópajtásainak, hogy ők a szamszára – a születés és halál körforgásának – foglyai, azonban ő maga ezen már túllépett. A gyerekek hazamentek és elmesélték szüleiknek, milyen figyelemre méltó dolgokról hallottak.
A fiút a Tingri-ben lévő Buddha-szoborhoz vitték a szülei, ahol azt tapasztalta, hogy a szoborból egy szivárvány olvad belé. Megtanult néhány buddhista előírást apjától, és az abc-t is tudta, pedig senki sem tanította neki. Álmaiban többször voltak tiszta látomásai.
Öt éves korában a fiú azt mondta apjának, hogy szeretné látni Urgyenpa Sziddhát, így együtt elutaztak arra a helyre, ahol a Sziddha tartózkodott. Érkezésük előtti napon Urgyenpa álmában megjelent Karma Paksi és azt mondta, hogy másnap eljön hozzá. Kora reggel Urgyenpa közölte tanítványaival a jó hírt, mire a tanítványok felállítottak egy trónt, és nagy ünnepséget szerveztek. A gyermek apjával együtt megérkezett, egyenesen a trónhoz ment, felmászott rá és leült. „Ki vagy te, hogy a tanítóm trónjára ülsz?” – kérdezte a Sziddha – „Én vagyok a híres Láma Karmapa” – válaszolt a fiú. Urgyenpa ezután megkérte, hogy fedje fel találkozásuk történetét, mire a fiú ezt felelte:” Egyszer egy nagy Sziddha látogatott el hozzám, aki te voltál, és India földjén tett nagy zarándokútjaidról és utazásaidról meséltél nekem.” Ezután lemászott a trónról és leborult a Sziddha előtt majd közölte, hogy előző életében ő volt a tanító, azonban ebben az életben Urgyenpa tanítványa lesz. Ezután a Karma Paksi által hátrahagyott jóslathoz fordultak, és teljesen egyértelművé vált, hogy a gyermek a Karmapa.
Urgyenpa sziddhától Karmapa megkapta a Csakraszamvara, Hevadzsra, Kalacsakra és Vadzsrakila beavatásokat csakúgy, mint Vadzsrapáni speciális tanításait. Hét éves korában elsődleges felszentelést kapott Tor Phuva kolostorban Kunden Sherab-tól, és a Pratimoksa tanításokat az ő felügyelete alatt tanulmányozta. Egy Urgyenpá-tól kapott nagyobb beavatás alkalmával tanítóját Csakraszamvara formájában látta. Valamivel később a nagy Védelmező, Mahakála és Ekadzata jelentek meg előtte és arra kérték, hogy menjen Curpu-ba, amilyen gyorsan csak lehetséges.
Ez idő alatt Láma Nyence Gendün Bum-nak, aki Curpuban tartózkodott, látomása volt Avalokitésvaráról, aki közölte vele, hogy megszületett Gyalva Karmapa új inkarnációja. Hamarosan meg is érkezett Karmapa Rangdzsung Dordzse, akit mindenki nagy tisztelettel vett körül a hatalmas kolostorban, melyet még az első inkarnációja alapított. Láma Nyenré átadta Naropa Sziddha Hat Tanát együtt a Mahamudra megvalósítására vonatkozó részletes instrukciókkal és a Mula Hevadzsra Tantrába való teljes beavatással. Karmapának volt egy látomása, melyben tanítóját a Kagyüpa-vonal lámái vették körül. Ekadzata istennő újra megjelent és egy száraz gallyat ajándékozott Karmapának, amit ő elültetett és ebből később egy nagy fa nőtt. Karmapa tanulmányozta a Régi és Új tantrákat, és a Csö-szertartást.
Tizennyolc éves korában teljes szerzetesi felszentelést kapott Szakja Zhonu Csangcsub-tól, és tanulmányozta a Vinaja előírásait és Tara istennő gyakorlatát. Elutazott a Karma Gön kolostorba, melyet első inkarnációja hozott létre, és megalapította a Lha Ten nevezetű kis szentélyt és elvonulási helyet mintegy fél napi járóföldre a kolostortól. Egy alkalommal a szentély hirtelen kigyulladt, azonban a fiatal láma úgy oltotta el a lángokat, hogy egy marék gabonát dobott a lángok közé miközben mantrákat recitált.
Következő útja Rong Cen Kava Karpo-hoz, Csakraszamvara istenség szent zarándokhelyéhez vezetett, melyet előző inkarnációjában tett elérhetővé mindenki számára. Ezután látogatást tett Nesznang kolostoraiban, ahol helyi harcok miatt igen bizonytalan vált a helyzet. Karmapa békítőként lépett fel és véget vetett minden ellenségeskedésnek. Amint a béke teljesen helyreállt, visszatért Tibetbe, ahol írt egy kommentárt a Mula Hevadzsra-tanításhoz. Tanulmányozta a Nagy Beteljesülés tanait, a Kalacsakra Tantrát, a Kagyüpák egyéb magasabb tanításait, és tökélyre fejlesztette az általános filozófiában való jártasságát. Láma Ba Re az orvostudomány alapvető szövegeivel, Cültrim Rincsen a Gujaszamadzsa-tanításokkal, Rigdzin Kumararadzsa pedig Vimalamitra Szívcsepp Tanával és Niguma titkos tanításaival ismertette meg.
Karmapa visszatért Curpuba és a Pema Csung Cong elvonulási helyen meditált. Egy látomásban Urgyenpa Sziddha jelent meg előtte, aki kifejtette Karma Paksi speciális tanításait és beavatta Tilopa Sziddha belső rejtett tanaiba. Megjelent neki Guru Padmaszambhava is, és megáldotta. Folytatva meditációját látta, amint a külső és belső szféra bolygói és csillagai egybeolvadtak; ez nagyban inspirálta, így írt egy tanulmányt az asztrológiáról, mely később egy új rendszer alapja lett.
Egy Curpu mögötti hegyvonulaton Randgzsung Dordzse egy hatalmas új kolostort alapított, mely sok, elvonulásra alkalmas barlanggal rendelkezett és a Decsen Jangri nevet kapta. Itt egy újabb tanulmányt írt Rejtett Belső Jelentés címmel. Ezután Dél-Tibetbe utazott és egy elvonulási centrumot alapított Nakphu-ban. Kong, Lung és Ral tartományokban beszédeket intézett az emberekhez. A Bhután közelében fekvő Trak Ru-nál alapított egy nagy kolostort. A tigris évében (1326) ellátogatott Lhászába, ahol tanításokat, beavatásokat adott és áldást osztott.
Tokh Temur, a mongol császár, aki egész Kínát uralta, meghívta Karmapát udvarába, aki eleget tett a kérésnek. Curpu-n keresztül a Kham-ban lévő Dam Sung-ba vezetett az út. Itt váratlanul villámlani és havazni kezdett, ami egyáltalán nem felelt meg az adott évszak időjárásának. Karmapa meditált eme baljós előjel jelentőségén, és úgy találta, hogy ez a császár közelgő halálát jelzi, így visszafordult Curpu-ba, és ott töltötte a telet. Ezen időszak alatt zarándokútra küldte az összes kínai megbízottat, akik vele utaztak.
A víz-majom év (1332) második havának első napján, a tavasz kezdetén, Karmapa újra elindult Kína felé. Amikor Kham-ba értek, felgyorsította az utazást annak reményében, hogy találkoznak még Tokh Temur császárral a halála előtt. Azonban Csin Csou On-ba érkezve, ami már Kínában van, a villámlások arra figyelmeztették, hogy már túl késő, így tábort vertek és Karmapa elvégezte a halállal kapcsolatos szertartásokat. Az utazás folytatódott, és a csapat a majom év (1332) tizedik havának tizennyolcadik napján megérkezett a Tai Ja Tu-palotába, ahol megerősítették, hogy a császár azon a napon halt meg, amikor a váratlan villámlások bekövetkeztek. Rincsen Pal, aki a palotáért volt felelős, hivatalosan köszöntötte Karmapát királyi család tagjaival, a miniszterekkel, a szerzetesekkel és a világiakkal együtt. Mindenki nagy tisztelettel vette körül Karmapát és áldásban részesültek. Rangdzsung Dordzse tett egy jóslatot a Rincsen Pal-ra leselkedő szerencsétlenségről. Egy hónappal később Karmapa nagy ünnepséget tartott és elvégzett egy szertartást az elhunyt császár emlékére. A néhai császárt bátyja, Toghon Temur követte volna a trónon, de az asztrológusok azt javasolták, várjon hat hónapot, a közbeeső időben E Le Temur régens vette át az uralkodó teendőket. A nőstény víz-madár év (1333) első havának tizenötödik napján aztán az új császárt Karmapa ünnepélyes keretek között megkoronázta, áldást és beavatásokat adott neki és családjának. Viszonzásul a császár a „Vallás Mindentudója, Buddha Karmapa” megtisztelő címet adta neki. Százezrek voltak szemtanúi ezeknek az igen kedvező eseményeknek.
A hím fa-kutya év (1334) ötödik havának tizenötödik napján Karmapa visszatért Tibetbe, több új kolostort alapítva az úton. Ellátogatott Rivo Ce Nga-hoz, Mandzsusri Bódhiszattva nagy hegyi zarándokhelyéhez, ahol több gyakorlatot is elvégzett és egy napon kedvező látomása volt magáról a Bódhiszattváról. A nőstény fa-disznó év (1335) kilencedik havában Curpu-ba ért. Karmapa ellátogatott Mi Nyá-ba és fölkeresett minden Kagyüpa-kolostort annak érdekében, hogy friss erőt hozzon a Dharmának ebben a régióban. Miközben Avalokitésvara beavatást adott az egybegyűlteknek, egy szivárvány jelent meg az égen és virágeső hullott. Így a területen sok bönpo és nem-buddhista is áttért a buddhizmus követésére. Ugyanebben az időben egy helyi háború tört ki Vang Dzso és Mi Nya tartományok között. Kereskedők egy nagy csoportját, akik háromezer jakkal Mi Nyában tartózkodtak, váratlanul túszul ejtettek és kivégzéssel fenyegették őket. Azonban Karmapa közbeavatkozott és megmentette őket. Ezután segített békés kiegyezést találni a háborúzó feleknek, ecsetelve nekik az együttérző cselekvés értékét a hétköznapokban. Ezek után visszatért Karma Gönbe.
Északkelet-Tibet és főleg Mi Nya tartomány Védelmezői arra kérték Karmapát, hogy maradjon és folytassa a Dharma terjesztését. A nőstény fa-disznó év (1335) nyolcadik havának huszonötödik napján a Kham-ban található Dan-tartományban mondott beszédet. Ugyanezen év kilencedik havában visszatért Curpu-ba, majd ott egy újabb meghívást kapott Kínába. Ehelyett azonban Lhászá-ba utazott, ahova tizenegyedik hó tizedik napján meg is érkezett, és itt egy újabb követ várta a kínai császártól, aki arra kérte, hogy látogasson Kínába. Lhásza közelében Randgzsung Dordzse ellátogatott a nagy Szamje-kolostorba és a híres Csim Phu-szentélybe, ahol öt hónapot töltött mély meditációban. Ez idő alatt látomása volt Guru Padmaszambhavá-ról és a Dakinik misztikus köréről. Elrendelte a buddhista írások, a Kangyur és a Tengyur újabb másolatainak elkészítését.
A hím tűz-patkány év (1336) nyolcadik havában Karmapa újra elindult Kínába, Curpu-t is útba ejtve. A hosszú úton több szertartást is elvégzett, míg végül megérkezett a Tai-ja Tu palotába. A kínai császár a kapuknál várta és szívélyesen köszöntötte. Nagy ünnepséget tartottak a tiszteletére.
Karmapa tizenegy napot töltött a Tai-ja Tu, a Tai-ja Ci és a Tai-ja Sri palotákban, tanításokat és beavatásokat adva. A nagy Tai-ja Tu palotában egy kolostort alapított főként a Karmapa-vonal részére, ahol elkészítették a vörös négykarú Avalokitésvara mandaláját, ezenkívül a nagy Kagyüpa-tanítók néhány szobrát is elhelyezték itt. A császár a Csakraszamvara-mandala palotát Karmapának ajándékozta.
Néhány befolyásos minisztert aggodalommal töltött el Karmapa jelenléte, úgy érezték, hogy buddhizmusa politikai törekvéseiket akadályozhatja. Elrendelték néhány kínai és mongol szentély lerombolását, majd azonnali számonkérést követeltek. Ezt annak rendje és módja szerint megszervezték: a császárnak is és Karmapának is felelnie kellett. A vád ellen, mely szerint csak saját politikai érdekeinek tesz eleget, Karmapa azt felelte, hogy ő csak a mindenek felett álló császár kérésére jött Kínába, és ha bárki nemkívánatosnak tartja jelenlétét, akkor elhagyja az országot. Nagyon elszomorodott az események ezen fordulatán, mivel jövetelének egyedüli célja az volt, hogy az emberek segítségére legyen a buddhista Dharmával, nem volt semmiféle politikai ambíciója. A kínai császár teljesen fel volt háborodva és kérlelte Karmapát, hogy maradjon. Miután elvégzett néhány szertartást, hogy véget vessen egy súlyos aszálynak, ami Kína néhány részét érintette, Karmapa tudatta, hogy közeleg az idő, hogy elhagyja a testét. A császár esdekelve kérte, hogy ne haljon még meg és folytassa tovább tevékenységét Kínában, azonban Karmapa közölte, hogy eljött távozásának az ideje és Kungpo területén fog újraszületni. Végül azt is közölte, hogy vissza fog térni Kínába és újra látni fogják egymást következő inkarnációjában.
Kuncsok Rincsen-nek, aki személyes titkára volt, átadta annak részleteit, hogy hol fognak következő inkarnációjára bukkanni, hozzátette azt is, hogy a megfelelő időben fel fogja fedni magát. A nőstény föld-nyúl év (1339) hatodik havának tizennegyedik napján a nagy Csakraszamvara-mandala előtt, miután befejezte a teljes szertartást és a minden résztvevőnek adott az áldott pirulából, eltávozott.
Nagy volt a kesergés. Másnap kora reggel a palota őrszemei felnéztek az égre és a teliholdban tisztán kivehető volt Karmapa alakja. Azonnal meghúzták a harangokat, hogy felkeltsék a császárt és a császárnőt, akik kinézve a palota ablakán meglátták értékes tanítójukat a hold mandalájában. Rákövetkező nap egy neves mestert rendeltek az udvarba, hogy faragja ki Gyalva Karmapa mását, ahogy megjelent a holdkorongon. A mű gyönyörűre sikeredett és a császár legbecsesebb tulajdonává vált. Rangdzsung Dordzse, a harmadik Karmapa ötvenhat éves korában hunyt el.
