Rölpe Dordzse, IV. Karmapa (1340-1383)
Rölpe Dordzse a hím vas-tigris év (1340) harmadik havának nyolcadik napján, napfelkeltekor született Kongpo tartomány A-la Rong nevezetű helyén . Apját Szönam Döndrup-nak hívták, anyja, Zobsza Cöndru, egy természetes bölcsesség-dakini volt. Már az anyaméhben hallható volt, ahogy a ‘Mani’ mantrát recitálja és testével gyakran különös pozíciókat vett fel, melyek hatására anyja remegni kezdett. Ahogy megszületett, felült, keresztbe tette lábát és a következőt mondta: „Om Mani Padme Hum, Hri! Én vagyok a Karmapa.” – majd az abc betűit kezdte sorolni. Az apa nagyon szkeptikus volt, de az anya azt mondta, hogy ne legyenek kétségei, mivel számos sokat ígérő álomban volt része.
Hároméves korában a gyermeket elvitték Nyangpo-ba, ahol azt mondta anyjának: „Én Karma Paksi reinkarnációja vagyok. Sok tanítványom lesz ebben a világban, majd meglátod!”, majd a Határtalan Fény Buddhájának, Amitábhának testtartásába helyezkedett és arra kérte anyját, hogy senkinek se szóljon beszélgetésükről. Később hozzátette azt is, hogy el fog menni Curpu-ba és Karma Gön-be, és már sok kitűnő tanítványa volt Kína császári palotájában.
Egy csapat, aki a Karmapa inkarnációt jött felkutatni a Kongpo tartományba, tudomást szerzett a különleges gyermekről. Az előző Karmapa titkára által vezetett csapat gyorsan arra a meggyőződésre jutott, hogy ráleltek az új inkarnációra. Így el is vitték Dzse Gampopa Dvagla-kolostorába. Megérkezésekor a kisfiú a régi Karmapák szobraira mutatott, és azt mondta: „Ez én vagyok.”
Egyszer az aszkéta Gön Gyal a Tusita mennyről kérdezte Karmapát, mivel az előző Karmapa egy tanítványának látomása arról, hogy tanítója a Tusitá-ban tartózkodott. Rölpe Dordzse így felelt: „Igen-igen, unikornis formájában mentem oda, néha meg keselyű alakját öltöttem magamra. Egészében véve a Tusita nincs is messze.” Mikor tovább faggatták, azt mondta: „A Tusitában a víz elixír, a kövek ékkövek. Az emberek dolgainak ott nincs értéke.”
Hatéves korában Rölpe Dordzse elsődleges felszentelést kapott Tokden Je Gyalvától, aki előző inkarnációjának volt tanítványa. Kilencévesen Csakraszamvara Tantra, a Mahajoginitantraradzsa, Maitréja Öt Értekezésének és Vimalamitra Szívcsepp-tanításának átfogó tanulmányozásába kezdett. Megkapta a Kangyur teljes átadását, Naropa Hat Tanának átadásával együtt. Ezek után Cari-ba utazott, ahol több látomása volt a Kagyüpa-vonal tanítóiról, és itt kapta meg Kurukulla titkos gyakorlatait. Ebben az időben sok dohát énekelt. Karmapa a nagy Curpu kolostorba utazott, majd onnan a Phagmo kolostorba, ahol kifejtette megértését a dualitás-mentességről, és itt látomása volt Vadzsravarahi istennőről. Tizenhárom-éves korában ellátogatott Lhászá-ba, ahol az uralkodó Thai Szitu Csangcsub Gyalcen nagy tisztelettel fogadta. A város minden fontosabb oltáránál felajánlást tett, és csodás látomásai voltak az istenségekről. Végül visszatért Curpu-ba, hogy folytassa tanulmányait.
Kencsen Döndrub Pal-tól Curpu-ban megkapta a következő felszentelést, és a Dharmakirti nevet kapta. Átadták neki a Vinajá-t, a Pratimoksa és a Karikák tanításait és beavatást kapott a vörös Mandzsughoszába. Megjelent neki Vadzsrapáni Bódhiszattva és más istenségek.
Tizennyolc évesen megkapta a végső felszentelést Kencsen Döndrub Pal-tól. Egy darabig filozófiát és vallásos vitát tanult Curpu legtanultabb lámáitól, majd meghívta Gyalva Jung Tönpá-t Rivocsé-ből, hogy ossza meg vele Tilopa rejtett tanításait. Jung Tönpa, előző inkarnációjának tanítványa, bizonyítékot kért Karmapától az előző életeit illetően. A fiatal láma történeteket mesélt arról, hogyan térítette meg a mongolokat és milyen utazásokat tett előző életében.
Rölpe Dordzse betartott minden Vinaja előírást. Megtiltotta, hogy még csak a legkisebb darab húst is a közelébe hozzák. Mindig sok könyvet tartott magánál, és azt mondták róla, hogy képes őket álmában is olvasni. Több mint hatvan különböző írást ismert, és mindig elkápráztatta tanítóit hatalmas tudásával. Egyszer Decsen közelében pontosan leírta, hogyan néz ki a Tai-ja Tu palota Kínában, hány lakosa van, és néhány hivatalnok nevét is megemlítette. Hozzáfűzte azt is: „Tartsátok mindezt a fejetekben. A későbbiekben, amint odautazunk, megbizonyosodhattok mindenről.” Nem sokkal ezután meghívás érkezett Kínából.
A hím föld-kutya év (1358) ötödik havának huszadik napján, tizenkilenc évesen útnak indult. Útközben váratlan villámlások zavarták meg a csapatot, azonban semmi kárt nem okoztak, így Karmapa szerencsés jelnek tekintette ezeket. Az utazás folyamán gyakran tartott beszédeket és osztott áldást az embereknek. Egy bizonyos helyen, nem messze Kínától, öt indiai szent emberrel találkozott, akik három értékes szobrot ajándékoztak neki, az egyik a Buddhát ábrázolta meditáció közben, a másik kettőt Nagardzsuna készítette, és ezek csodás eseményeket ábrázoltak Buddha életéből.
Karmapa a hím vas-patkány év (1360) tizenegyedik havának tizennyolcadik napján ért a Tai-ja Tu palotába, ahol Toghon Temur császár szívélyes fogadtatásban részesítette. A császár rendkívül örült a találkozásnak, hiszen az előző Karmapa odaadó tanítványa volt. Rölpe Dordzse Vadzsrajogini és Csakraszamvara beavatást adott, majd hosszas beszédet tartott az egybegyűlteknek. A császárnak átadta a Mahamudra különleges tanításait, és számos kommentárt írt számára. Karmapa több évet töltött Kínában és számos kolostort alapított ez idő alatt. Ellátogatott az északkeleten fekvő Amdo Cong Kha-ba, ahol írt egy értekezést, mely nagy hasznára vált a közösségnek.
Egyszer, amikor a Kam Csu Ling kolostorába látogatott, nem messze tróntól egy olyan virág bújt elő a földből, amilyet addig nemigen láttak ezen a területen. Száz szár szökött egy gyökérből, mindegyik száron száz virág volt, mindegyik virágnak vörös volt a közepe, sárga porzói és ezer aranyszínű szirma volt. Csodájára jártak az emberek. Ebben az időben járvány ütötte fel a fejét, azonban Karmapa hamar véget vetett neki.
Egy másik helyen, Kínában, beszédet tartott emberek nagy sokaságának, akik más-más nyelvet beszéltek. Trónja jobb oldalán álltak a mongol és ugur, míg a bal oldalon a mi nya és a kínai fordítók. Így tanítványai tisztán értették szavait. Sok Kínából, Mongóliából, Uguriából és Mi Nyából való kerületi hivatalnokot és fontos személyiséget segített a megvilágosodás ösvényére. Elcsitította a lázongásokat, véget vetett az éhínségeknek és az aszályoknak.
Karmapa előre látta az események váratlan fordulatát Kínában, így azt mondta: „Veszély leselkedik a császári trónra. Hamarosan nekem is vissza kell térnem Tibetbe.” Azokat a minisztereket, akik fültanúi voltak ennek a kijelentésnek, nagyon feldúlta a hír és nem akarták Karmapát elengedni. Ekkor Rölpe Dordzse a következőt mondta: „Igazán csodálatos az a színjáték, mely nagy közönség előtt ér véget. Egy szerzetes feladata, hogy oda menjen, ahol béke honol, és hogy a lények iránti együttérzésen keresztül segítse a tanok elterjedését.” E szavakat leírták a hivatalnokok, és szent ereklyeként megőrizték. Karmapa engedélyt kapott, hogy elhagyja Kínát.
Karmapa először észak felé indult, majd Mi Nyá-ba folytatta útját, ahol Ratna herceggel és Punyadhari hercegnővel találkozott, és tanítást adott nekik. Zor Gön Mocsé-nél egy nagy kolostort alapított és egy olyan rendelkezést hozott, mely szerint akik egy adott napon már kaptak tőle áldást, nem jöhettek újra a rákövetkezőn. Megszakítás nélkül osztotta az áldást reggeltől estig. Egyszer tizenkilenc napon át szünet nélkül tette ezt.
Kam Csu tartományban járvány ütötte fel a fejét, és Karmapát arra kérték, hogy vessen véget neki. „Nos, ne keltsetek fel” – mondta, és úgy tűnt, mély álomba merül. Egy idő múlva tompa puffanás hangja hallatszott a kolostor teteje felől, mikor is Karmapa felkelt, és közölte, hogy: „Egy hatalmas Garuda alakját öltöttem magamra, és felfaltam minden démont, akik a járványt rátok szabadították. A ház tetejére szálltam le, ezért hallhattátok a hangos koppanást.” A járvány mindenestül eltűnt.
Egy nap egy család hozta el a fiát Karmapához és arra kérték, hogy adjon a fiúnak elsődleges felszentelést. Ahelyett, hogy ezt adta volna neki, Karmapa teljes felszentelésben részesítette, és ugyanakkor egy jóslatot tett, mely szerint „a gyermekből nagy spirituális vezető válik” (1361). Ő volt Lobszang Trakpa, akiből később a nagy Dzse Congkapa, a Gelugpa-vonal megalapítója lett. Karmapát arra kérték, hogy maradjon még, azonban úgy döntött, hogy mennie kell.
Punyadhari hercegnő egy álmában azt a tanácsot kapta, hogy készítsen egy akkora Buddha-ábrázolást, mint a Jang Pen szikla, mivel ez nagy hasznára válna a lényeknek. A hercegnő elmondta Karmapának az álmát, és Karmapa a következőt mondta neki: „Csináltasd meg! Segítségedre leszek!” Amikor a mesteremberek nem tudták, hogyan kezdjenek neki, maga Karmapa készítette el a kép körvonalait fehér kavicsokból egy lejtőn. Ezután kezdődhetett a munka: kétszáz művész készítette el a hatalmas hímzett zászlót. Tizenhárom hónapon át dolgoztak rajta folyamatosan. Karmapa tekintélyes adománnyal segítette a munkát, és minden fázist saját maga felügyelt. Amikor elkészült a fő buddhaalak, a jobb- és bal füle közötti távolság két és fél méternyi volt. A bal és a jobb oldalon Mandzsusri és Maitréja képei voltak, míg alul egy lótusztrón volt gyönyörű madarakkal és állatokkal díszítve. A képet Karmapa szentelte fel és a jelentőségteljes napokon egy hatalmas sziklára akasztották ki.
A zászlót elkészülte után Punyadhari hercegnő a Karma Kagyüpa-vonalnak ajándékozta, és azóta Nyangpo-ban őrzik. A hercegnő meghívta Rölpe Dordzsét Liu-pin Szan-ba, ahol az a szóbeszéd járta, hogy katonai összevonások zajlanak, és küszöbön áll a háború. Karmapa a következőt mondta: „Ha igaz az, hogy soha nem bántottam egyetlen élőlényt sem, akkor ne támadjanak a katonák” – és nem is jöttek. Ezután visszatért Tibetbe a Karma Gön kolostorba.
A hím föld-majom évében (1368) a mongol császárok Jüan-dinasztiája megbukott, és a Ming-dinasztia első kínai császára, Tai Cung üzeneteket küldött a korabeli Tibet legtiszteletreméltóbb lámáihoz, arra kérve őket, látogassanak el hozzá. Karmapa is a meghívottak között volt, de mivel nem tudott személyesen elmenni, tanult szerzetesek és lámák küldöttségét eresztette útnak, hogy képviseljék őt.
A Karma Gön-be vezető úton, amikor Rölpe Dordzse a Samnam Dzung folyón kelt át, találkozott Shamar Trakpa Szenge inkarnációjával, felismerte őt és a Khacsö Vangpo nevet adta neki. Több beszédet is tartott míg Karma Gön-be ért, és ezek során burkoltan megjósolta, hogy hamarosan elhagyja testét. A következőt mondta: „Nem halok meg azonnal, ne féljetek. Viszont később, amennyiben megbetegednék egy tiszta helyen, ahol számos szarvasbikát látni, arra kérlek titeket, hogy ne szórjátok szét a könyveimet.” Mielőtt Csang északi területére indult volna, jelezte, hogy szükség lesz illatos fára a halotti máglyához: „Feltételezem, északon hiány van tűzifából, ezért vágjatok ki nagy mennyiségű borókafenyőt és hozzátok magatokkal.”
Karmapa egy magányos hegyhez utazott a messzi északra, és az úton gyakran mondott beszédeket. Tábort vert a csupasz hegyoldalon és azt mondta: „Amennyiben egy jó szerzetes maradványait e hegy tetején hamvasztják el, a kínai katonák nem rohanják le Tibetet.” Itt, negyvennégy évesen, a nőstény víz-disznó év (1383) hetedik havának negyedik napján betegség jeleit mutatta. Ugyanezen hónap tizenötödik napjának éjszakáján elvégzett egy szertartást, becsomagolta személyes könyveit és rituális tárgyait, majd elmagyarázta, hogy ezeket meg kell őrizni jövőbeli inkarnációjának, aki Nyang Dam-ban fog újraszületni. Ötvenötször körbejárta a szent tárgyakat, majd elhunyt.
Maradványait elhamvasztásakor rengeteg szerencsés jel mutatkozott: szivárványok, ragyogó fények, földrengések és virágesők. A tanítványok látták az égen egy szivárványkarikában, amint egy oroszlánon lovagol, és a napon, a holdon és csillagokon ül. Sok rendkívüli ereklye került elő a hamvakból.
