Főoldal / Buddhizmus / Tanítások, Interjúk

Tudatos felkészülés a halál idejére

Fontos, hogy szabadon beszélhessünk a halál folyamatáról, hiszen ez olyan természetes, mint az, hogy az ébrenlétet az alvás követi, a belégzést a kilégzés. A halálról és újraszületésről a Gyémánt Út buddhizmus megőrizte évezredes tapasztalatait, amit érdemes megosztani a modern nyugattal is.


A tudat

Az élet és a halál élményei a tudatunk terében jelennek meg. A születés és halál körforgása időtlen idők óta zajlik benne. A tudat olyan, mint a tér, nem rakta össze senki, ezért nem is eshet szét. Mindig is világegyetemek végtelen gazdagságaként fejezte ki önmagát.

Az agy nem létrehozza a tudatot, hanem csak átalakítja. Az agy inkább olyan, mint egy rádióvevő, a tudat pedig, mint az információ, ami elválaszthatatlan a tértől. A tudatosság nem szűnik meg az agy leállása után.

Életvezetésünk tudatosabbá válik, ha megértjük azt az egyszerű tényt, hogy a halál biztos, csak az időpontja bizonytalan.

Ok-okozat, a karma
Ha nem ismerjük tudatunk határtalanságát, akkor csak a korlátozott tulajdonságainkkal tudunk azonosulni. Ami a halál idején felszínre bukkan, az nem tőlünk idegen. Korábbi gondolataink, szavaink, tetteink lenyomatai jelen vannak mindennapi döntéseinkben, hangulatainkban. A karma nem sors, hanem a szokásaink formáló ereje, amely alakítható akár most is. Felismerve, hogy mi vagyunk a felelősek a tudatunkban megjelenő tapasztalatokért, újabb irányt szabhatunk életünknek.

 

A test és a tudatosság szétválása
Azoknak a tanítóknak, akik megvalósították a tudat természetét, mint a Kar¬mapák, a halál olyan, mint egy korsó eltörésekor egybeolvadó külső és belső tér. Számukra az élet és halál lényege nem különbözik egymástól. Azonban az élet végső változását hétköznapi emberként, a tudatot nem ismerve fel a jelenségek mögött, veszteségként éljük át.

A halál előtti utolsó változásnak nagy ereje van, ezért döntő hatású: a nagylelkűség, a megbocsátás és a jókívánságok gyakorlása, a pozitív szemléletre összpontosítás ezekben az órákban.

Az olyan erős negatív benyomások, mint amelyek az öngyilkosság során is keletkeznek, rendkívül zavarodott élményáramlatot indítanak el, amely a következő születés testi és szellemi körülményeire is nagy hatással van. Így még nehezebb körülmények között találjuk magunkat. Tanítóink szerint az öngyilkosság eredménye, a nehéz helyzetbe, zavarodott tudattal való születés. Amit nem oldunk meg most, azzal később mindenképpen szembesülnünk kell.

 

A haldoklás folyamata

Az alábbiakban foglalható össze a test és tudat szintjén:

- szédülés, egyensúlyvesztés, zuhanás és belső bizonytalanság érzés

- orr és a száj kiszáradása, frusztrált bezártság érzés

- a végtagok kihűlnek, a hő a test középpontjába áramlik, a figyelem szétszóródik

- a légzés szabálytalanná válik.

Ezek után fokozatosan visszahúzódnak az érzékszervi benyomások, amelyek összekeverednek a mélyebb szintek élményeivel. Az utolsó kilégzés után, leáll a szív.

 

Kilégzés után félóráig
Az energia a test közepén húzódó energiacsatornába áramlik. Ekkor áll be a klinikai halál. Általában 5 percig újraéleszthető a test. A tudatosság a test közelében marad egy fél óráig. Eközben hang és fény benyomások kíséretében a korábbi tetteink, szavaink, és gondolataink által gerjesztett alapenergiák tisztulnak meg. A haladott gyakorlók ekkor ismerhetik fel tudatuk időtlen fényét és végtelen nyitottságát. Ez a tudat teljes felismerésének pillanata lehet.

 

Átmeneti állapot
A benyomásoktól elragadva, felkészületlenül, a kilégzés után félórával elveszítjük tudatosságunkat három napra. 68 óra után felébredve nem ismerjük fel, hogy a testünk, ami olyan, akár az álombeli, csupán megszokás-test, nem valóságos. Keressük azokat az ismerősöseinket, helyeket, amelyekkel kapcsolatunk volt. Majd lassan feldereng, hogy mi történt velünk. Ekkor újra a korábbi benyomásaink által keltett képek hatása alá kerülve, összesen hét héten keresztül bolyongunk belső világunkban.

 

Tudat és test kapcsolódása
Az utolsó napon egy olyan szülőpár vonz magához bennünket, akiknek a földrajzi környezete, testi-tudati tendenciái leginkább szinkronban vannak a miénkkel. Születés után az érzékszervi tapasztalataink elnyomják a korábbi emlékeinket, azok mégis tudattalanul is hatással vannak a jelenünkre.

 

Hozzátartozók oldaláról hasznos:
- a haldokló mellett maradni az utolsó időkben

- együttlétünk idejére békés, szeretetteljes légkört teremteni

- a saját fájdalmunkkal nem terhelni a haldoklót

- közösen jó dolgokra emlékezni

- később az elhunyt nevében pozitív dolgokat tenni

- jó kívánságokat tenni érte

-a phova módszerét használni

 

Phova
A tudatosság kifejlesztésének legközvetlenebb módszere. A phovával a halál idején képesek vagyunk kilépni a zavaró érzelmek befolyása alól és tudatunkat a legmagasabb öröm szintjén tapasztalni. Ez egy több ezer éven át megőrzött módszer, ami valóban életünk legfontosabb eseménye lehet. Tanítónk, Láma Ole Nydahl azt mondja, hogy van egy élet a phova előtt, és van egy a phova után. Ez után életünket jelentőségteljesebbé, halálunkat jobbá, újraszületésünket tudatosabbá tehetjük. A phova néhány hetes előkészítő meditációt igényel. A szükséges információ a Gyémánt Út-központokban megszerezhető.