Karmapa egy nagy Bodhiszattva, aki a történelem folyamán ugyanúgy fejlődött, mint Buddha. Kezdetben mindennapi lény volt, aki el akarta érni a megvilágosodást. Gyakorolt, fejlődött, s a Bodhiszattvák módján cselekedett. "Úgy cselekedni, mint egy Bodhiszattva" - ez az, amit mi is próbálunk. Először letesszük a Bodhiszattva-fogadalmat, kifejlesztjük a megvilágosodás-tudatot (bodhicsitta). Erőfeszítéseket teszünk azért, hogy helyesen cselekedjünk, és hogy a lényeket minden lehetséges módon segítsük.
Karmapa sok ezer évvel ezelőtt határozott úgy, hogy Bodhiszattvává válik. Miután kifejlesztette a megvilágosodás-tudatot, hosszú-hosszú időn keresztül született újjá közönséges, ill. különleges formákban, az alsó létbirodalmak lakójaként, mint bodhiszattva vagy mint tanító azért, hogy segítsen az érző lényeken.
Karmapa előző életeiben számtalan különböző formában, számtalan különböző név alatt jelent meg. Hihetetlenül hosszú időn keresztül megtartotta Bodhiszattva formáját azért, hogy a lényeken segíthessen.
A magasszintű Bodhiszattvák meditáció közben sok dolgot látnak tisztán a tudatukban, például azt, hogy miként alakul a jövőbeli tevékenységük. A Dharmában a tevékenység mindig azt jelenti, hogy minden lényt segítünk. Egyszer Karmapa a Meru hegyen meditált tízmillió esztendeig. A többi Bodhiszattva felismerte, hogy milyen különleges segítsége lehet ő a lényeknek, és a Karmapa nevet adták neki, ami azt jelenti: minden Buddha aktivitása. Ekkor százezer Dakini jelent meg előtte, akik egy különleges ajándékot nyújtottak át a győzelem jelképe gyanánt, mely a saját hajukból készített korona volt. E korona nem anyagi, és a Karmapa időtlenségét fejezi ki.
A jövőben a hatodik Buddha folytatja Karmapa tevékenységét. Sakjamuni volt a negyedik történelmi Buddha, s a következő Maitréja lesz. A hatodik Buddha neve Szinge, azaz Oroszlán lesz, Karmapa ezen a néven jelenik majd meg, ugyanúgy tanít majd, mint Sakjamuni, és megtartja Bodhiszattva formáját.
Mikor Sakjamuni Buddha megvilágosodása után tanítani kezdett, tanítványai közül sok ezren érték el a megvilágosodást igen rövid idő alatt. Ugyanezt állítják a tanítások Karmapáról is mint a hatodik Buddháról. Azok, akik elszalasztva a kedvező alkalmakat, nem érik el addig a megvilágosodást, reménykedhetnek abban, hogy az ő fő tanítványai között fognak megszületni. Ez volt Karmapa legerősebb kívánsága. Ily módon aktivitása minden időben megnyilvánul, és nem csak ebben a világban, hanem számos egyéb formában is.
A buddhizmus a VII. században érkezett Tibetbe és lassan fejlődött. Karmapa első formája a XII. században jelent meg itt mint az első történelmi Karmapa. Tudunk arról is, hogy korábban Indiában jógiként, sziddhaként, vagy tanítóként élt tartalmas életeket. Néhányat indiai újraszületései közül név szerint ismerünk, ilyen például Szaraha, míg mások ismeretlenek számunkra.
Mielőtt Karmapa megjelent volna Tibetben sok tibeti ment Indiába a buddhista gyakorlatot elsajátítani, és tért vissza a tanításokkal. Mindenki ismeri Marpát, a fordítót. A legerősebb személyiségek egyike volt. Minden tanítást lefordított tibetire azok közül, amit ő maga is gyakorolt és megvalósított. Marpa sokszor került kapcsolatba a Karmapa-aktivitással Indiában, például Szarahával. Szaraha volt a Mahamudra vonal legfontosabb vonaltartója. Az ő átadási vonalában számos Mahaszidhát találunk - többek között Tilopát - aki mindazokat a jógákat továbbadta, melyek lehetővé teszik a megvalósítás gyors elérését. Ezeket a gyakorlatokat Naropa Hat Jógájának nevezzük, de ezeket már Tilopa, Szaraha és Savaripa is tanította. Marpa megkapta minden sziddha átadását.
Tibetbe visszatérve legfőbb tanítványának, Milarépának adta tovább a tanításokat. Milarépa legfőbb tanítványa pedig Gampopa volt - ő lett a következő vonaltartó. Gampopa "visszaadta" az átadást Karmapának, aki most mindenki számára nyilvánvalóan az első Karmapaként jelent meg. Karmapa újra és újra inkarnálódott Tibetben, így biztosítva a tanítások frissességét. Az ok, amiért Tibetben született újra, magától értetődő. Akkoriban a buddhizmus Indiában a felmerült akadályok miatt darabjaira hullott, miközben Tibetben biztosan terjedt. A korábban Indiában élő összes Bodhiszattva lassan Tibetben született újjá. Shamarpa, Szitu Rinpocse, Dzsamgon Kongtrul Rinpocse, Gyalcab Rinpocse és Pavo Rinpocse korábbi inkarnációikban Indiában éltek. A Szarahát és Tilopát körülvevő tanítványok, és mindazok akik Naropával voltak kapcsolatban, Tibetben születtek újjá. A tibetiek új neveket adtak nekik, de a Bodhiszattvák gyökerei Indiába nyúlnak vissza. Tibetben születtek újjá, ahol többen érdeklődtek a gyakorlás iránt, és ott adták tovább a tanításokat. Az emberek pedig gyakoroltak és elérték a megszabadulást.
Mivel Tibetben nehézségek merültek fel - itt főként a kommunista Kína általi rombolásra gondolunk - a 16. Karmapa megkérte magas szintű lámáit, így Trungpa Rinpocsét és Kalu Rinpocsét, hogy menjenek nyugati országokba tanítani, és ott segítsék az embereket. Most már létrejött az alap, és így tovább lehet adni az átadást. A nyugatiak fejlődhetnek és végül elérhetik a megvilágosodást.
Sosem tudhatjuk, hogy a megvilágosodással való kapcsolatunk új vagy régi. Sokan valószínűleg kapcsolatban álltak a Dharmával, de még nem érték el a teljes megszabadulást. Ezeknek az embereknek igen erős vágyaik vannak e cél megvalósítása érdekében. Karmánk mindig egy bizonyos irányt szab nekünk - ebben az esetben ez az irány az lesz, hogy bizonyos helyeken újra találkozunk és folytatjuk a múltból hozott szokásainkat.
Ha lehetőségünk van a kapcsolat megteremtésére, használjuk ki az időt és válasszuk a megfelelő utat. Ha nem így teszünk, akkor késlekedünk, és a feltételek megváltozhatnak. A megfelelő út itt a Bodhiszattva-fogadalmat jelenti. Utunkat a szorgalom és a lustaság váltakozása jellemzi. Karmikus kapcsolatunkat sosem veszítjük el, de ha nem fejlődünk, soha nem érjük el a teljes megszabadulást. A Bodhiszattvák fogadalma és áldása sosem tűnik el. A hibák, melyek a szamszárához kötnek, mindig lefelé húznak bennünket, ha nem teszünk erőfeszítést az elkerülésükre. A hibák újabb késedelemhez vezetnek, így újra belekerülünk a körfogásba egy időre, aztán ismét találkozunk.
Ez most nagyon fontos időszak a számunkra, mert ugyanazon az úton haladhatunk, mint a Bodhiszattvák. Megvan a lehetőségünk, és az alkalom is kedvező arra, hogy elérjük a megvilágosodást. A probléma jelen körülményeinkben, a létforgatag jelenlegi feltételeiben, saját érzelmi feltételeinkben lehet. Ezek miatt számtalan oka lehet elszalasztani ezt a lehetőséget. Mivel tudatunk gyakran változik, időnként nagyon érdekel minket a Dharma gyakorlása, és ez jó. Máskor olyan körülményeket tapasztalunk, melyek hatására elveszítjük az érdeklődésünket. Ez nem az alap-karma, hanem a körülményekből származó karma, ekkor az egyén messzire sodródhat. Aztán visszatér és gyakorol egy keveset. Sok kedvező alkalmat elveszítünk, mivel egyikünk se gyakorolja tökéletesen az utat. Az ember önbizalma néha erős, máskor gyenge. Néha csak a külső feltételeket látjuk: "Ezt meg tudom tenni, azt nem." Mindenki számtalan változáson megy keresztül, és ez így természetes.
Van néhány dolog, amiben tudatosnak kell lennünk. Ilyen például a Hat Paramita ösvénye, amely kimondottan a szorgalomról, a türelemről és a gyakorlásról szól. Ha mélyre hatolunk, a külső körülmények nem fognak befolyásolni bennünket. Ez nagyon fontos. Gyakoroljunk, és fejlesszük ki a megvilágosodás-tudatot. Kezdetben nem tudunk jelentős jótetteket véghezvinni, de tudnunk kell, hogy még az apró jó gondolatok is a lények hasznára lehetnek. Ahogy gyakorlásunk lépésről lépésre erősödik, úgy tudjuk tudatunk természetét egyre inkább megvalósítani. Ez ugyanúgy történik, ahogy a bodhiszattvákkal történt a múltban.
Most Karmapa azon elképzeléseiről fogunk beszélni, melyek a Dharma nyugati fejlődésével kapcsolatosak. őszentsége először 1974-ben látogatott el Nyugatra. Látta, hogy képes segíteni a lényeknek, Amerikában csakúgy, mint Európában, és kiválasztott olyan területeket, melyeknek a Karmapa Helye nevet adta. Ezek nem jelentenek szükségszerűen egy épületet, hanem olyan helyről van szó, ahol az átadás végbemegy. Az átadásokat nem csupán néhány élethosszra szánta. Ez pontosan ugyanazon a módon történik, ahogy Tibetben. Először néhány ember megteremti a lehetőségét annak, hogy a tanítások a nyugati nyelvekre és kultúrába átkerüljenek. Ezután lépésről lépésre a Bodhiszattvák ezeken a helyeken születnek újjá. Így történik ez Ázsiában, Európában és Amerikában, ahol nagy lehetőség mutatkozik a Dharma fejlődésére, mint ahogy Tibetben is annak idején. Bár őszentsége nem mondta meg világosan, hogy itt vagy ott fog újjászületni, de amikor azt a nevet adja, hogy Karmapa Helye, akkor lassanként a tanítványai megszületnek ezeken a helyeken és keményen dolgoznak, hogy mindenki számára megteremtsék a szükséges lehetőséget.
őszentsége Európát és Amerikát illető választása nagyon fontos volt. Nem kell erőltetni a fejlődést, hanem hagyni kell, hogy a dolgok természetesen történjenek. Itt fogunk dolgozni, nem egy élettartamig, hanem talán századokon át, ahogy az történt hajdanán Tibetben.
Karmapa nem akar mindenkit buddhistává alakítani, sem mindent átvállalni. Pusztán szeretné felajánlani a lehetőséget olyan helyek által, mint ez itt. Hagyja, hogy az emberek saját maguk döntsenek és folytassák gyakorlataikat kívánságaiknak megfelelően. Nem erőlteti senkire rá, hogy lámává váljon. Ellenkezőleg: az emberek saját sokszínű képességeikkel járulhatnak hozzá a Dharma fejlődéséhez. Azoknak, akiknek kapcsolatuk van a Karmapával, valójában nagyon különbözőek, mégis egymást segítve dolgoznak.
Minden az emberek karmájának és vágyainak megfelelően történik. A karma itt nem jelent jót vagy rosszat, csupán a korábbi cselekedetekre utal. Sokaknak van kapcsolatuk a Dharmával, de ők hétköznapi emberek, akik újra és újra megszületnek a szamszárában karmájuk és tudatlanságuk eredményeképpen.
Sokaknak nagyon erős vágyaik vannak, és úgy döntenek, hogy kifejlesztik a megvilágosodás-tudatot. Ezért ők Bodhiszattvák, nem magas, hanem mindennapi szinten. Visszatérnek Bodhiszattva vágyaik miatt. Nagyon aktív életet élnek és képesek sokaknak segíteni. Néhányan közülük magas megvalósítási fokon állnak, de Bodhiszattvának lenni nem jelent szükségszerűen magas megvalósítási szintet. Sok különböző szint létezik. Vannak, akik mindennapi formában térnek vissza, bár magas megvalósítási fokon állnak. Mindez attól függ, hogy hol kell segíteniük. Ily módon minden lehetséges. Minden Bodhiszattva kívánságainak megfelelően kerül bele a létforgatagba és próbál segíteni a lényeken. Ezért mindenkinek el kell fogadni minden más buddhista irányzatot - mindegyik jó.
A Dharma Nyugatra történő átadásával régi érzések és kapcsolatok újulnak fel. Ez nem csupán az emberek véletlenszerűen "összecsapódott" csoportja, akik egy hagyomány fenntartására gyűltek össze. A találkozás hajdani karmájuk eredménye. Akik most születnek újjá, képesek folytatni a fejlődésüket különös tekintettel a múltban kapott tanításokra. Az ilyen folyamatosság a szellemi fejlődésben sokkal magasabb minőséget eredményez, mint egy új kapcsolat. őszentsége ugyanazon a módon akart formálni minket, ahogy a Karma Kagyü név sugallja: a Karma minden Buddha aktivitását, a Gyü pedig az átadást jelenti. A Kagyü az átadás a múltból napjainkig. Karmapa ezt az utat kívánta folytatni, összekapcsolva azokat az embereket, akiket korábbi életeikben kapcsolat fűzött össze.
A 16. Karmapa azt mondta Olének és Hannah-nak, hogy ne menjenek elvonulásra - ugyanis ezt akarták tenni Kalu Rinpocse vezetésével a franciaországi Plaige-ben. Ehelyett arra kérte őket, hogy energiájukat Észak-Európában és Amerikában használják: komoly erővel segítsék az emberek fejlődését és együtt kövessék az utat. Ez azt jelenti, hogy szilárd alap létrehozására kérte őket, és a mindenkiért való közös tevékenységre. Ez az oka annak, hogy Láma Ole annyira hangsúlyozza a központok közötti együttműködést.
Fejlődésünkben van néhány fontos lépés. Első a személyes elkötelezettség a buddhista gyakorlás felé, a második a megvilágosodás-tudat kifejlesztése - ami a legfontosabb számunkra. Így megvan a lehetőségünk megkapni az átadást egyéni képességeinknek megfelelően. Amikor az egyén képes megkapni az átadást, az mások hasznára is válik. Ezért nagyon fontos tanulmányozni a buddhista tanításokat. Sokat tanulunk és az országunk nyelvére fordítjuk le a Tibetben használt tanításokat, ezzel egyidőben saját gyakorlatainkat is végezzük.
Például ha a Karmapa Guru Jógát végezzük, akkor a Guru Jógán keresztül minden funkciónkban, minden gyakorlatban, mindenben, amit teszünk, elválaszthatatlanok vagyunk Karmapa áldásától és saját tudatunk természetétől, ami azonos Buddha tudatával. Karmapával együtt lenni annyit tesz, hogy megkapjuk áldását és minden tulajdonságát. Mikor ezt gyakoroljuk, és minden tevékenységünket ezzel ötvözzük, természetes módon kapunk hatalmas segítséget és áldást Karmapától.
Mindig, mikor tapasztalat formálódik gyakorlásunkból, képesek vagyunk mélyebbre hatolni. Kezdetben ez nemigen lehetséges, mivel minden tanítás képességeinkkel van összhangban. Amikor az ember tanul, gyakorol és alkalmaz, megjelenik egy tapasztalat, mely mélyebb megértést hoz. Általában az összes tanítás ilyen, kezdetben nem tudjuk részleteiben megérteni, nem vagyunk képesek mélyebbre hatolni. Gyakorlás híján nem fejlődünk. Először meg kell ismerni, meg kell érteni és gyakorolni kell a tanításokat. Az egyén a mélyebb megértést a gyakorlás eredményeképp éri el, és ily módon fejlődik az úton. Ugyanezt az utat követte Marpa és más fordítók is Tibetben. Egyre jobban és jobban fejlesztették magukat, míg végül teljesen megvalósították a tanításokat. Ily módon képesek voltak mindent átültetni tibetire, pedig India és Tibet nagyon különbözőek, mind a kultúra, az eszmék, mind a tudás tekintetében. Buddha a tanításait indiai módon, indiai nyelven adta. Ezért a tibetiek Indiába mentek mindent megtanulni, hogy tibetire fordíthassák a tanításokat. Karmapa kívánsága az volt, hogy ugyanilyen módon hozzuk át Nyugatra a tanításokat.
A nyugati buddhisták mindent átültetnek majd a nyugati kultúrába. Az emberek gyakorolni, tanulni, fordítani fognak, és mélyebb megértésre tesznek szert. Ez azt jelenti, hogy bizonyos kívánságok hatására néhány nyugati Marpához hasonló fordítóvá válik, így az átadás hiteles módon mehet végbe. Karmapa őszentségének alapvető elképzelése szerint az összes tanítást nyugati nyelvre, kultúrába kell átültetni. Ez hatalmas segítséget fog jelenteni, ahogy Tibetben is annak bizonyult.
Láma Dzsigme Rinpocse:
(Hamburg, 1989.)
