Legnagyobb örömeink és fájdalmaink a szerelem és a párkapcsolatok világában jelennek meg. Minden alkalommal, amikor gyorsabban ver a szívünk és könnybe lábad a szemünk, úgy érezzük, hogy valami nagyon személyeset élünk meg. Érzelmeinket egyedülállónak tapasztaljuk, de ha közelebbről megnézzük őket, sokkal mélyebbek a gyökereik. Ami személyes érzelemnek tűnik, az valójában a világegyetem legalapvetőbb elemeinek találkozása és kiteljesedése.
Ahol az időtlen, nyitott tér - minden dolog potencialitása - szabadon játszik, ott erejét és tulajdonságait a dualitáson keresztül fejezi ki. Megjelenhet, mint közeli és távoli, meleg és hideg, érzelmi és gondolati, női és férfi, ami mind azért kapcsolódik össze, hogy megvalósítsa teljes potencialitását. Ha csak a tér van, nem történik semmi. Bár a tér elválaszthatatlan a tudatosságtól, az erő és az öröm nem önmagától keletkezik benne. Ha azonban a tér a dualitáson keresztül fejezi ki önmagát - ha ellentétek jelennek meg és olvadnak egybe - akkor felszínre jön mindaz, ami benne rejlik, és gazdagság jelenik meg. Ez ahhoz hasonló, amikor a laboratóriumban a széthasított atomokat felgyorsítják, hogy nagy sebességgel összeütközzenek: a felszabadult óriási energia már ott volt az atomban, de csak akkor jelenhetett meg, amikor először szétválasztották, majd ismét összehozták a részecskéket.
Ugyanígy, amikor szerelmesek leszünk, amikor két lény megnyílik egymás felé, férfi és női lényegiségük találkozik, nem árt megérteni, hogy a dolgok kevésbé személyesek, mint ahogy azt érezzük. Amit sajátnak tapasztalunk, az valójában nagyon általános, és ennek a dualitásnak az egyesülése lényegében egy csodálatos lehetőség a külső és belső fejlődésre. Mivel a teret két igazi ellentét hozza létre, ezért minden lehetőséget tartalmaz, és így az ellentétek egyesülése több mint azok egyszerű összeadódása. Ez azt jelenti, hogy amikor a férfi és a nő teljes mértékben megnyílik egymás felé, olyan tulajdonságok jelennek meg, amelyeket korábban egyikük sem ismert fel. A lények persze mindig tanulnak egymástól, de ahol a szerelem is közrejátszik, ott még egy dimenzió működésbe lép - a közös vonzalomból megjelenő erőtér, a megtapasztalt személyes szinteken túli tér és gyönyör természete önmagában inspiráció. Korábban fel nem ismert aspektusok kelnek életre, amikor két ember közel kerül, és mélyen megérinti egymást. Ha szerelmesek vagyunk, többet adunk egymásnak, mint amennyit elvárunk, mert a helyzet termékeny. Sok minden történik, ami korábban csak szunnyadó lehetőség volt.
Ez a folyamat mindig aktív, bármilyen módon is nyíljunk meg. Vannak, akik a külső szinten tudatosabbak, és nagyon élvezik az ágyban egymással eltöltött órákat. Mások belső szinten találkoznak: ugyanazon dolgok iránt érdeklődnek, és hasonló dolgokat akarnak csinálni. Néhányan azért érzik magukat közel egymáshoz, mert látásmódjuk legmélyebb szintjén egészítik ki egymást. Akár fizikai vonzalom, akár belső érzelem vagy mély azonosulás a párkapcsolat alapja, sokat kell még tanulni. Ha intelligensen bánunk azzal, ami a rendelkezésünkre áll, akkor még teljesebb emberi fejlődés ölt formát. Mivel ez csak nyugodt légkörben lehetséges, ezért fontos elkerülni a kapcsolatbeli elvárásokat és versengést. Bár Buddha senkit sem akar összekötni nem kívánt partnerekkel - és gyakran meg is jegyezte, milyen nehéz jó társat találni -, attól a pillanattól kezdve, hogy a lények úgy döntenek, hogy kapcsolatot teremtenek, ésszerű vállvetve egymás mellé állni. Egymást támogatni a mindennapok küzdelmében nagyon fontos, és ez akkor valósul meg a legjobban, amikor úgy gondolkodunk, hogy "mi", és nem úgy, hogy "én meg ő".
Általában a partnerek egyszerre vannak "fent" és "lent". Igaz, saját látásmódunktól függ, hogy boldogok vagyunk-e vagy szenvedünk. Ha a partnerünknek speciális tulajdonságai vannak, fontos, hogy ezeket megossza velünk. Ha ezt gondoljuk vagy mondjuk: "Lássuk, mit tudunk csinálni?", akkor ez megszünteti az elkülönültség érzését, és sok öröm jár együtt azzal a tapasztalattal, hogy sosem ütközünk falakba. A tudatnak nincsenek határai.
Mivel az élet egyre rövidebb, nem pedig egyre hosszabb lesz, hogyan hozhatjuk létre az ilyen időtlen erők boldog szövetségét az emberi világ napi kapcsolataiban?
Külső szinten bölcs dolog annyi boldogságot nyújtani egymásnak, amennyit csak lehet, egymáshoz tudatosan jónak lenni, és a szerelemi aktusban élvezni a női és férfi nem közötti gazdag különbségeket. Úgy közelítsünk egymáshoz, mint ahogy templomba megyünk, óriási nyíltsággal. Ha nem vagyunk szerzetesek vagy apácák, hasznos a testünket egy eszköznek tekinteni, mellyel másoknak boldogságot adunk.
Belső szinten való találkozáskor az együttérzésnek és a bölcsességnek egyensúlyban kell lennie. A férfiak több erővel, a nők több intuícióval rendelkeznek, és hogy ezeket a tulajdonságokat befogadják egymástól a bizalom légkörében, "dimenzióáttörő" eredményeket hoz. Az akadályok elemiek és nehezen küzdhetők le, az eltávolításuk sok jóakaratot kíván. Sok múlik a belső ritmusunkon. A férfiak szétválasztják a nappalt meg az éjszakát. Sokan durván viselkednek munka közben, és gyakran elfelejtik megváltoztatni a hangnemüket, amikor nők vannak a közelükben. Estére azonban mindezt elfelejtik. A szeretkezésre gondolnak és arra, hogy jól érezzék magukat, és csodálkoznak, hogy mi történt a nővel, aki "beleragadt" a saját 24 órás ritmusába. Ha nem bántak vele jól napközben, egyszerűen nem jön "tűzbe" este. Mivel ezen a téren mindkét fél érzékeny, és az életet jól kell használni, jó, ha ennek tudatában vagyunk.
A férfi-nő egyesülésének legmélyebb szintje a gyémánt és a lótusz buddhista szimbólumain keresztül kerül kifejezésre. A nő a lótusznak felel meg: természetes módon odaadó és jelenteni akar valamit más számára. A férfi a gyémántnak felel meg: akkor is elégedett, ha önmagában ragyog. A gyémánt és a lótusz egyesítése akár egy működő partnerkapcsolatban, akár tudatosan egyedül maradva, a teljes szintű működés legnagyobb örömét hozza meg, amely a belső és külső szintekre is kiterjed. Tudva, hogy ez a tökéletesség túlmutat a személyes szinteken és időtlenül rejlik a térben, az együttérzés és a bölcsesség természetessé válik, és a másoknak való ártás, hacsak nem az ő javukra történik, teljesen kizárt.
Milyen fajtái léteznek a szeretetnek? Lényegében két fajta: az egyik amikor adunk, a másik mikor valamit elvárunk cserébe. Vigyázzatok a ragaszkodással, mert ez korlátozza a szabadságot, irányítani akar, és mindig elmerül a múltban vagy a jövőben. Ha ilyen jellegű érzelmek jelennek meg bennünk, gyorsan ki kell dobni őket. Börtönné válnak, nem lesznek sem a te hasznodra, sem máséra. Ennek ellentéte az a fajta szeretet, ami gazdaggá tesz. Ezt az általános bölcsesség olyan szólásokban fogalmazza meg, mint pl. "ha szeretsz valakit, engedd szabadon". Ebben az esetben osztozunk a látásmódban, mely mások fejlődését segíti elő. Ha mellettünk marad vagy visszajön hozzánk valaki, akkor hozzánk tartozik, ha pedig nem, akkor jobb úgy. Kiegyensúlyozottak maradunk, és a gazdagság érzése teret ad mindenkinek, hogy fejlődhessen. A legvégén mindannyian gazdagabbak leszünk, mint azelőtt. Az utóbbi, pozitív szeretetnek négy kifejeződését különböztethetjük meg. Ezek közül kettő jól ismert, kettő pedig elvontabb.
Az első: inspiráló. Egyenrangú partnerek között általában ezt szeretetnek hívják. Néha az egyik partner többet tud adni, de megvan az egyensúly közöttük, és ez mindkettőjüknek közvetlenül a hasznára válik. Az együttérzés is e címszó alá tartozik. Nemes mindaddig, amíg a társunkat nem tartjuk függőségben, nem tartjuk gyengének, hanem inkább erősítjük, hogy később adni tudjon. Ez addig működik, amíg a felek nem azt számolják, hogy mennyit lehet nyerni vagy veszíteni, és elég intelligensek ahhoz, hogy elkerüljék a büszkeséget és a függőséget. Ez a bölcsesség szükséges, hogy együttérzően tudjuk kezelni a nehezen megoldható problémákat a világban, mint pl. az iszlám és a túlnépesedés okozta gondokat.
A közös öröm azt jelenti, hogy örömmel osztozunk a pozitív eseményekben, még akkor is, ha semmi közünk sincs hozzájuk. Egyszerűen csodálatos, hogy ha valami jó történik, enyhül a szenvedés, és az emberi szabadság és fejlődés lehetővé válik. Azok a civilizált helyzetek, melyek lehetővé teszik a mennyiség minősséggé válását, a legnagyobb elégedettséget hozzák, melyre a tudat képes.
A szeretet legkifinomultabb kifejeződésének neve gyakran csodálkozásra készteti a nyugatiakat, akik ezt a filozófiához vagy a szemléletmódhoz sorolják. Ez az elfogulatlanság, ami annak a tudatosságát jelenti, hogy mindenkinek buddhatermészete van, akár tudja ezt, akár nem. Annak megértése, hogy minden ember tudata természeténél fogva tiszta fény, és hogy semmiféle esemény, semmilyen cselekedet nem tudja elpusztítani a potencialitását, megkönnyíti a külső és belső világról alkotott tiszta látásmód megtartását.
A négy fajta gazdagító szeretet kinyilvánítása a világban bizonyos fokú érzékenységet igényel a partnerektől. Azoknak a nőknek, akiknek csak kevés gyermekük van, vagy egy sincs, kerülniük kell azt az indíttatást, hogy partnereiket kezdjék el nevelni helyettük, és azok a férfiak is, akik a nőkre mint befektetésre gondolnak, inkább örüljenek, hogy egyre jövedelmezőbb a befektetésük. Ha irányítani próbáljuk a másikat, az mindkét esetben időpocsékolás. Ehelyett kölcsönösen jótékony teret kell biztosítani egymásnak, csak akkor adni tanácsot, ha kérik, és azzal dolgozni, ami a rendelkezésünkre áll. Mindkét félnek tudnia kell, hogy bármelyik pillanat az utolsó lehet, és tudatában kell lenniük, hogy a gazdagságból és a bizalomból adott szeretet nagyobb beteljesülést hoz, mint a függőségből származó cselekedet. Az, aki a belső gazdagság állapotából szeret, sokkal izgalmasabb, mint aki csak azért, hogy a kapcsolat tovább folytatódjon, vagy hogy elkerülje a problémákat.
Amikor a különböző szerepek természetesen jelennek meg - ilyen, amikor a férfiak szükségét érzik, hogy rendezzék gondolataikat azáltal, hogy eltávolodnak, vagy a nők úgy érzik, hogy többet kell beszélniük a dolgokról -, mindkettőjüknek meg kell próbálni úgy szeretni a másikat, ahogy van. Fontos, hogy bízzunk egymásban, és töretlenül tartsuk egymással a mély érzelmi kapcsolatot. Ha fejlődés jelenik meg, akár intuitív, akár gyakorlati szinten, legyen hasznos mindkét fél számára. Főleg a muzulmán, de a fundamentalista keresztény befolyás alatt is ezek ellenkezője a helyzet. A kapcsolatok és a családok bezárva, nyomás alatt vannak, mint egy kuktában, ahol az apa a világra figyel, a nő a férfira, a gyerekek pedig az anyára. Egyedül az átható szeretet és a bizalom tud hatástalanítani ilyen függőségi viszonyokat, melyek erősen korlátozzák a lények potencialitását, a félelem és a remény állapotaiba kényszerítik őket, s így a jövőben és a múltban élik le az életüket. A fent említett kultúrákban, ahol a nemek közötti őszinte találkozás nem megengedett, nagy bátorságra lenne szükség, viszont megérné az árát. A legcsodálatosabb dolog, ha áttörjük az "itt és most" nyitottságától való félelmet. Ekkor minden a maga jelentőségében és játékosságában ragyog, és az összetartozás érzése egymás fejlődését közös gazdagsággá változtatja. Az így nyert tér segítségével mindketten belső erőik további aspektusait fogják felfedezni, amely még több ösztönzést ad. Minél jobban megértjük ezt, és minél inkább bízunk a térben, kapcsolatunk annál megszabadítóbbá és csodálatosabbá válik. A buddhista belső tisztánlátás óriási segítség abban, hogy minden helyzet képes legyen a tudatban rejlő tökéletességet tükrözni, és hogy ne riadjunk meg az önmagunkban rejlő lehetőségektől sem. Tökéletes biztonsági hálóként szolgál, ha csupán azt megértjük, hogy semmi sem történhet velünk, ami nem a karmánk, és ez kezelhetővé teszi a különböző helyzeteket. Képesek leszünk szeretni, kifejezni együttérzésünket, közös örömöt érezni, elfogulatlanul tudatosnak lenni, s így mindenből a legjobbat kihozni.
Mit tanul a férfi és a nő, amikor találkoznak? Remélhetőleg a boldog és megosztott szerelem érzéki benyomásai nagyon elevenek abban, aki ezt olvassa. Ez azonban csak a teljes csere kezdete. Ha megnyílunk egy nő felé minden helyzetben - érezzük a kezét, a vonalait, az örömét, a mozgását, beszédének módját és a testét - az élmények még több szintje jelenik meg. Ha engedjük, hogy ösztönözzenek minket az egón és gondolatainkon túl, látni fogjuk, hogy a nő öt különböző bölcsességet foglal magában és ad át, melyek túlmutatnak minden határon. Ezért van az, hogy sok kultúrában a múzsák és az ihletők nőneműek. Buddha és később a jógik megértették mindezt. Azt tanították, hogy a nő lényege ötfajta megvilágosodott bölcsesség. Ha a férfi ámulattal és odaadással fordul a nőiség csodája felé, s a partnerét templomként közelíti meg, akkor ezeket fokozatosan befogadja.
Az első bölcsességet tükörszerűnek nevezik, és ez a harag érzésének átalakítása. Úgy mutatja meg a dolgokat, ahogy azok vannak, anélkül, hogy valamit elvenne belőlük vagy hozzájuk tenne. Tisztán láthatóvá válik a tudat természete, és az is, amit megjelenít.
A második bölcsességet kiegyenlítőnek nevezik, mely a hétköznapi büszkeséget tisztítja meg. A dolgokat gazdagnak, sokoldalúnak, összetettnek és lehetőségekkel telinek mutatja meg.
A megkülönböztetés a kötődéstől való megszabaduláskor jelenik meg. Ez a bölcsesség annak a képessége, hogy minden egyes személyt és helyzetet egyszerre és külön is, és az élő teljesség részeiként is lássunk.
A tapasztalat bölcsessége erőt ad, hogy átlássuk és követni tudjuk a tapasztalatok hosszú sorozatát, és hogy tanulni tudjunk a történelemből; ez korábban a féltékenység negatív érzelme volt.
A legtöbben az utolsó, intuitív vagy mindent átható bölcsességet az előbb említett bölcsességeken keresztül érik el. Lényegében ez az alapvető nemtudás átalakításának az eredménye. Ha képesek vagyunk rá, akkor a tudat legmélyebb fátylait legteljesebben a szereteten vagy a nagy védelmező cselekedeteken keresztül téphetjük szét. Bár a különböző nők különböző módon inspirálnak " többféle megértést hozva ", ha elég szeretettel rendelkezünk, akkor egy nő is átadhatja mind az öt bölcsességet. Így az odaadó udvarló megszerezheti a gyémánt, a drágakő, a lótusz, a kard és a Buddha szimbólumain keresztül kifejezett tulajdonságokat, melyek az öt előbb említett bölcsességet képviselik.
Mit kap a nő, ha megnyílik a férfi erő felé? Négyfajta gyakorlatias aktivitást. Bár lehet, hogy a nő már intuitívan használja ezeket a családjában és a közeli ismeretségi körében, itt azonban személyen túli dimenziókat érhet el, és hatással lehet a világra is. A férfiak lényegében aktív természetűek, megfontoltság és nagy kezek jellemzik őket, és bár a test, beszéd és tudat több ezer cselekedetével bírnak, mégis négy kategóriába sorolhatóak:
Az első fajta férfi a békítő. Vidámak és barátságosak, gyakran körteszerű az alakjuk. Mindenkit megnyugtatnak, és azt akarják, hogy mindenki jól érezze magát.
A második fajta mindig mindenhol ott van, mindig kipróbálja és beindítja a dolgokat. Bár nem kifejezetten izmos, nagyon aktív, mindennek növeli a potencialitását.
A harmadikként jönnek az elkápráztatók. Szívesen dolgoznak, tudják, hogyan lehet megnyitni a szíveket és másokra jó benyomást tenni; a megfelelő dolgokat viselik és mondják.
Hosszútávon azonban gyakran a nő legjobb barátja a negyedik típusú férfi. Mivel erőteljes és védelmező, még akkor is talpon marad, amikor a többiek már eltűntek. Bár nem jártas a legújabb divatban, mégis lehet rá számítani a kemény munkában.
Nyilvánvalóan, először a nő valósítja meg magában partnere tulajdonságait. Mivel nagyon intuitív, gyorsabban halad a férfiaktivitás teljességének a mélyére, mint ahogy a férfiak felismerik a női bölcsességeket. Nem létezik közvetlenebb út a fejlődésre, minthogy teljesen megnyíljunk a szerelmünk felé.
Eddig főleg a férfi-nő szexuális és teljes egyesülését vizsgáltuk meg, a magányosan élők helyzetét is érintve, legyenek azok világiak, szerzetesek vagy apácák. A homoszexuális kapcsolatokat nem látom át, mivel nincs tapasztalatom róla.
Három fajta olyan kapcsolat létezik a nemek között, amiben a szexualitás nem kap teret. Ezek stabilabbak, de kevesebb is bennük az izgalom. Egy nő találkozhat az apjával, vagy egy fiú az anyjával, aki megvédi őt és megmutatja számára a világot. Találhatunk egy lány- vagy egy fiútestvért, akivel együtt tanulhatunk és nőhetünk fel. A negyedik módja annak, ahogy a nemek kiegészíthetik egymást, az a fiú- vagy a lánygyermekkel való kapcsolat. Bármelyik szint is van jelen, valami kiteljesedik. Buddha nem csak azért tanácsolta tanítványainak a magányosságot, hogy megvédje őket a családi problémáktól. A boldogság, amely a partnerekkel való jó kapcsolatból jelenik meg, nem erősebb, mint a szenvedés, amit az emberek egymásnak okozhatnak, ha rossz a kapcsolatuk.
Ha elég okosak vagyunk és a fent említett lehetőségeket nyitva tartjuk, akkor végigtáncolhatjuk az élet széles sugárútját "világvevő" antennáinkkal. Tudást szerezhetünk, védelmezhetünk, és a körülöttünk lévő ellentéteinkből merítve kiegyensúlyozhatjuk önmagunkat. Ha nem ítélkezünk, csak egyszerűen tudatosan, merev elképzelések és elvárások nélkül mások szemével próbáljuk meg szemlélni a világot, akkor a dolgok fokozatosan a helyükre kerülnek, és mindenkinek a hasznára válnak. Ha így megosztjuk az életünket másokkal, akkor ennél gazdagabb életet nem lehet elképzelni. Nem annak van-e a legnagyobb értelme, hogy mindenki hangját, mozgását és minden helyzetet az élet teljességébe való folyamatos beavatássá alakítsuk át? Ha mások potencialitását saját tudatunk tükreként látjuk, ez az egyetlen út a nagyszerű belső erőhöz. E "kockázatos" lépés megtételének kulcsa, hogy hajlandóak legyünk bízni abban, ami pozitív, amit a dolgok abszolút természetének megértése biztosít. Van azonban egy nagyon gyakori félreértés, amit gyorsan szeretnék eloszlatni. A legtöbben úgy gondolják, hogy létezik valamilyen "középső" igazság, ami fölött rózsás álmok, alatta pedig sötét depresszió van. Ez azonban nem igaz. Nincs semmi középen. Lehet, hogy az emberek hasonló szavakkal írják le az eseményeket, de csak azok tudnak túllépni a dolgok kiszínezésén, akik megtapasztalják az alany, tárgy, cselekmény egységét. A szeretet mindennél jobban meggyőz minket arról, hogy nem kell meghalnunk ahhoz, hogy a Tisztaföldre kerüljünk, vagy elmenni máshova, hogy Buddhákkal találkozzunk, csak arra van szükségünk, hogy kinyissuk a szemünket itt és most. Így minden találkozásnál érdemes egymást a legmagasabb és a legtisztább szinten látni. Egymás lekezelése nem csak a lények buddhatermészetéről szóló abszolút igazságnak mond ellent, de mindenkit szegénnyé is tesz. Amíg minden dolog abszolút természetét nem tapasztaljuk automatikusan, gyakorolhatunk azzal, hogy partnerünkben azt vesszük észre, ami jelentőségteljes, jó és gyönyörű. Kezdjük a könnyebb pontokkal. Bármit is találunk, legyenek jó érzéseink ezzel kapcsolatban, adjunk teret az élménynek, hogy az nőni tudjon és ne essünk a gyötrő "tegnapban vagy holnapban" élő kapcsolatok csapdájába. Ehelyett tegyük azt, ami itt és most lehetséges, érezzük át minden pillanat erejét és élvezzük az adott helyzet gazdagságát. Fontos, hogy sose hasonlítgassunk ahhoz, ami volt, hanem mindig használjuk ki azt, ami éppen rendelkezésünkre áll. A szerelem megajándékoz a friss jelennel, és bár kevesen tudják, a nő és férfi együttléte a szerelem legnagyszerűbb pillanataiban egy, a dualitáson túlmutató állapot.
Néhány gondolat egy mindig friss témáról, amit 1996 februárjában a Moszkva -Vlagyivosztok repülőjáraton csiszolgattam. Bárcsak a mindent megosztott nyitottság felfedeztetné velünk, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk.
