A Kagyü-tanításokat Marpa alapozta meg, aki egy nagyszerű megvilágosodott lény volt, Milarepának, Tibet leghíresebb jógijának guruja. A beavatás, melyet manapság adnak, Marpa Guru Jóga beavatása. Ez a beavatás főleg a bennünk lévő megvilágosodás magjának megértését szolgálja. Ha megkapjuk a Marpa-féle beavatást, minden gyakorlás sikeres lesz, és minden akadály gyengül. Ez az áldás a nagy Marpa kívánságának erejéből fakad. Amikor a megvilágosodott Bodhiszattvák tesznek kívánságokat, azok meg is valósulnak. Így működik az áldás.
A megvilágosodás bennünk van, nem kaphatjuk meg a Buddhától csak úgy. A megvilágosodás bennünk van, mert az illúzió bennünk van, a szamszára és a tudat minden problémája bennük van. Ha az illúzió a negatív érzelmek, a szamszára - vagy bárminek nevezhetjük - a tudatunk része, akkor a megvilágosodás is a tudatunk része. Amikor az összes probléma leülepszik, az a megvilágosodás. Tehát a megvilágosodás a tudatunkban van. A Dharma módszereket jelent - hogyan lehet megvilágosodni -, mindazokat a módszereket, amelyeket gyakorlunk. Amikor készen vagyunk a gyakorlással, az eredmény a megvilágosodás. Mielőtt elkezdünk Dharmát gyakorolni, tudnunk kell, hogy az mennyire fontos.
Életünk tartamának idejét a fizikai test létezésének ideje határozza meg, nem a tudat létezésének ideje. A tudat folytatódik. Bármi jó vagy rossz történik az életünkben, az a múltbéli karma eredménye. Ezért van nekünk embereknek és ebben a világegyetemben létező minden lénynek ugyanolyan kollektív karmánk. Ugyanaz a világunk, ugyanolyan típusú a természetünk, hasonló formánk van, s ezért tudunk kommunikálni egymással. Ez a kollektív karma eredménye. Az egyéni karmák különbözőek. Néhány ember szerencsésebb, mások kevésbé. Ez az egyéni különbség a saját karmánktól függ. Valójában az egész világegyetem - a formánkat is beleértve - tudatunk egyfajta illúziója, és a karmánk eredményeként jött létre.
A karma is tudat, de amikor már egyszer létrejött, szilárdan ott is marad addig, amíg az okot meg nem szüntetjük. Amikor az ok megszűnik, az eredmény - mint egy álom - eltűnik, és erről az illúzióról egy másikra váltunk egy másik okból eredően. Ilyen az ok és okozat. Senki nem tudja, milyen a karmája, miből jött létre, s mi lesz a következménye. Mivel a karmát saját negatív érzelmeink halmozták és építették fel, láthatatlan és nincs anyagi teste. Az eredmény azonban látható, mert illúzióként nyilvánul meg. Mivel a zavaró érzelmek tudatunk részei, a karma is tudatunk része, s az eredmény, az illúzió is tudatunk része. E három aspektusból csak egy látható, de azt már nem változtathatjuk meg. Bármilyen karmát halmoztunk is föl, az határtalan, hisz a múltbéli zavaró érzelmek is határtalanok. Tehát nem szabadkozhatunk, hogy mi semmi rosszat nem tettünk, mert amíg a tudatunk a szamszárán belül van, összezavarnak minket a negatív érzelmek, és a múltban felhalmozott karmának nincs határa.
Az összes karma közül a legerősebb, a megérésre kész karma adja az eredményt. A jövő soha nem biztos, nem tudjuk, milyen lesz a következő karmánk. Ha a Dharma gyakorlását ezzel a megértéssel kezdjük, nagyon erős lesz az elkötelezettségünk, és folytatni fogjuk a gyakorlást. Azok az emberek, akik már találkoztak a Dharmával, és megértik Buddhát, rendelkeznek azzal, amit mi értékes emberi életnek nevezünk. Miért értékes? Mert találtunk a tudatunkban egy megoldást. Ez nagy érték, s ezáltal értelmet nyer az életünk, mely mindenképp mulandó. Pillanatról pillanatra öregszünk, s olyan megoldás nélkül, mint amilyen a megvilágosodás, nincs értelme az életnek. Persze jó lenne kényelmesen leélni az életünket, problémák, erőfeszítések nélkül - hiszen mindenki ezt szeretné -, de hogy ez mennyire sikerül, teljesen bizonytalan. Ám ha úgy éljük az életünket, hogy alkalmazzuk azokat a módszereket, melyek kivezetnek minket a szamszára csapdájából, akkor minden pillanat jelentőséggel telivé válik. Ezt megértve megerősödik szándékunk, ez azonban csak az első lépés. A második: a Dharma ismerete. Valószínű, hogy az emberek nem értik meg rögtön a Dharmát, de - ismerve a Buddha példáját - kifejlesztik majd a szándékot, és akarnak majd Dharmát tanulni.
A Dharma tanulása a második lépés. Nagyon fontos olyantól tanulni, aki ismeri a Dharmát, Hasonlóképpen, ha San Franciscóba akarunk menni, ehhez irányokra és térképre van szükségünk. Egy tapasztalt ember elmondja nekünk, hogyan kell eljutni oda, melyik a hosszabb sztráda, melyik a rövidebb, és hogy így és így kell mennünk ahhoz, hogy megtaláljuk a keresett helyet. Egy igazán jó vezető meg tudja nekünk mutatni, és meg tudja nekünk tanítani az irányokat. Ugyanígy van ez a Dharmával is. Aki ismeri a Dharmát, az a tanító. Tanulmányoznunk kell az irányokat, aztán el kell indulnunk, különben miért tanultunk? Az is fontos, hogy a megfelelő módon haladjunk. Például lehet, hogy fontos munkánk van Los Angelesben. A megfelelő időben kell odaérnünk. Attól a pillanattól kezdve, hogy elhagytuk a házat és Los Angeles felé haladunk, minden perc jelentőségteljes. Jól ismerjük az irányokat, tudatosan haladunk, el fogjuk érni a célt, megkapjuk, amit szeretnénk. Ilyennek kell lennie a Dharma gyakorlásának is.
A Dharma gyakorlásában alkalmazzuk az ún. paramitákat. A paramita azt jelenti, hogy sikerült átjutni az óceánon és elérni a másik partot. A megfelelő viselkedés paramitája pl. azt jelenti, hogy miközben Los Angeles felé vezetünk, nem iszunk alkoholt, mert berúghatunk, és balesetet okozhatunk. Nem alszunk a kocsiban, és elkerülünk minden olyan dolgot, amely akadályozhatja utunkat. Amikor gyakorlunk, a megfelelő viselkedés paramitáját alkalmazzuk, ami azt jelenti, hogy minden erőfeszítésünkkel a megvilágosodás felé vezető út sikerén dolgozunk.
A Dharma gyakorlása korlátok nélküli és határtalan. A megvilágosodás elképzeléseken túli, de a tudatnak megvan az a képessége a Dharma gyakorlására. Röviden: a Dharmának három aspektusa van. Egy fő-, s két mellékgyakorlat. A fő gyakorlat a meditáció. A meditáció közhasználatú kifejezés, de a Buddha-tanításokban azt jelenti, hogy tudatunk minden problémáját eltávolítjuk. A szamadhi a tudat természetének megvalósítása. A szamadhi tehát olyan meditáció, ahol a fő hangsúly a tudat természetén van. Könnyű kimondani, hogy a tudat természete, de nagyon nehéz értelmezni.
A tudat természetének szemlélete a fő meditáció, és ez eltávolít minden mentális problémát. Mentális problémák alatt nem abnormális problémát értek, hanem zavaró érzelmeket és nemtudást. A nemtudás minden zavaró érzelem fő oka, ez a szemlélet minden egyes zavaró érzelemre összpontosít, és eltávolítja őket. Ilyen módon megszabadulsz tőlük.
A két mellékgyakorlatból az egyik a karmánkat tisztítja, a másik érdemeket fejlesz ki. Ez a támasz és az erő, melyek értékessé teszik az utazást. Tehát ez a két gyakorlat a legfontosabb: a módszerek és a meditáció. Így megvilágosodsz. Ez a Dharma gyakorlása.
A Dharma gyakorlásával el is kell érnünk valamit. Nem biztos, hogy jelenlegi életünkben megvilágosodunk, de haladnunk kell e felé. Ha ezt tesszük, akkor az ok szilárd lesz, fejlődni fog, s ha nem is ebben az életben, de valamely következőben elérünk oda. Ha ez elvész, egy másik karma érik be, és majdnem örökre elvész ez a lehetőség, mert múltbéli karmánk valószínűleg nem nagyon jó, máskülönben nem lennénk a szamszárában. Amennyi most bennünk a negatív érzelem, a szokás, annyi volt a múltban, s ebből semmi jó nem származhat. Így bizonyíthatjuk magunk számára logikusan, hogy a karmánk többsége nem jó, mert a negatív érzelmeink még mindig erősek. Ha egyszer elveszítjük ezt a lehetőséget, akkor újra és újra el fogjuk majd veszíteni. Ezért értékes ez az emberi élet, és nem szabad elpazarolni.
Általános probléma, hogy az emberek azt gondolják, gyorsan el kell érniük az eredményt, nem várhatnak tovább öt-hat évnél. S aztán mi történik? Nem érhetjük el a Dharma gyakorlásának eredményét hat éven belül. Egyszerűen nem vagyunk rá képesek. Fontos, hogy valami értékeset csináljunk, de ha hat év után mégis új célt tűzöl magad elé, akkor felejtsd el a Dharmát, és válaszd az új célt.
Az érző lényeknek a megvilágosodáson kívül nincs más célja. Nem akarok senkit elbátortalanítani az élettől, de ez a legfontosabb az emberi életben. Megpróbálhatsz gazdag lenni, de akkor mi van? Tételezzük föl, lehetnél egy sikeres politikus vagy elnök, vagy valami hasonló, de akkor mi van? A probléma ugyanaz, nem? Egyszerűen nincs más cél. A Dharma a legjobb, amit követhetsz. Ezért mondom azt, hogy ha lassan haladsz is előre, a Dharmának nagyobb a jelentősége, mint bármi másnak.
(Menlo park, Kalifornia 1994. augusztus)